Az URH és az Európa Kiadó egykori koncertjeit több generáció is végigtombolta. Menyhárt Jenő, e zenekarok egykori oszlopos tagja  csaknem egy évtizede egészen más dolgoknak szentelte az életét: foglalkoztatja a mimikri, a bonobók és a környezetvédelem is. A zenész-íróval könyvbemutatója előtt beszélgettünk.

Amióta itthon vagy, több koncertet is adtál mind az Európa Kiadóval, mind az URH-val, most pedig könyvbemutatód van. Mondhatjuk azt, hogy ez Menyhárt Jenő nagy comebackje?

Nem, egyáltalán nem. Korlátozott időt töltök Budapesten, ez valamennyire koncentrálja a tevékenységeimet. De nem tudatosan építettem fel az elmúlt hetek eseményeit.

Tulajdonképpen miért jöttél vissza?

A könyvem miatt jöttem, illetve a Greenpeace-nek konzultánsként dolgozni. Az URH koncert már akkor merült fel, amikor már itt voltam, az Európa Kiadó azonban nem volt tervbe véve. Volt két lekötött időpontunk az URH-val a Gödörben, de Müller Pétert baleset érte, ezért úgy döntöttünk, hogy Európai Kiadó koncert lesz helyette. De nem is terveztem, hogy ennyire aktív leszek.

Szóval a zene háttérbe szorult?

Az utóbbi időben nincs előtérben, ez tény. De voltak már ilyen periódusok az életemben korábban is, nem baj, ha néha az ember kicsit hagyja a dolgokat.

Milyenek voltak a koncertek?

Nagyon jó volt újra együtt. Annyiban volt csak húzós, hogy egybeesett a könyv utolsó munkálataival, így ez egy kicsit túlfeszített volt a tempó. De jó volt játszani.

"... Vannak továbbá olyan állatfajok is, akik úgy védekeznek a ragadozóikkal szemben, hogy rejtekhelyeket készítenek maguknak, ahol állandóan megbújhatnak, mint például az ürgék, akik búvóhelyenként lyukakat ásnak a földbe. Hasonlóan viselkednek azok az emberek is, akik csaknem minden idejüket lakásukban vagy a házukban töltik, az ajtajukra a biztonság kedvéért három zárat szereltetnek fel, vendégeket soha nem vagy csak a legritkább esetben fogadnak,  és általában kerülik a kapcsolatteremtést másokkal, mivel azokban főként veszélyforrásokat látnak..." (Idézet az Agitátor c. könyvből)Miért írtál könyvet?

Nem terveztem azt sem. Érdekes, ahogy most beszélek a dolgaimról, rájövök, hogy semmit nem tervezek, ez fel sem tűnt eddig…. Szóval, én Richmondból visszamentem New Yorkba, és elkezdtem a Greenpeace-nek dolgozni. Ezzel nagyjából egyidejűleg megkeresett a Litera portál, hogy írjak egy hétig naplót az oldalon. Nem nagyon akartam, és időm sem volt rá. Nagy Gabi szerkesztőnő bátorított, hogy írjak, hiszen korábban is nyomon követte az életem, és tudta, hogy mik járnak a fejemben. Aztán valahogy belefogtam azzal a céllal, hogy ha úgy alakul, legyen belőle egy könyv. Igaz, a portálra csak két napig volt időm naplót írni, a könyv pedig másfél év alatt jött össze.

Ezen a portálon a létért folyó küzdelemről írtál…

…és a Greenpeace-ről, illetve a mimikriről, mint biológiai jelenségről, és magamról.

...és a naplovagról, azaz magadról.

Mindannyian naplovagok vagyunk, akár naplót írunk, akár nem. A könyvemben is írom, hogy az élet a nap energiáján alapul, így a napló tulajdonképpen egy nyitány volt, amit a könyvben később jobban kifejtettem. És persze ez egy szójáték is: vágtatok a naplovon. Az energiatermelésnek a nap fontos forrása, másrészt a bioszféra a nap energiájából táplálkozik.


A könyvben találunk személyes, önéletrajzi elemeket?

Kerek egészét próbáltam alkotni, de tulajdonképpen az életet jártam körbe. Írtam személyes történeteket is, ám inkább tudományos szinten, több síkon mozgok. A múltamról egyáltalán nem írtam. A könyv a környezetvédő tevékenységemet és időszakot mutatja be.

Amerikában kerültél kapcsolatba a környezetvédelemmel?

Én már régóta foglalkozom ezzel a témával, de csak most váltam aktív környezetvédővé. Foglalkoztam bizonyos problémák tudományos vetületeivel, és biológiával is, így elég korán szembesültem azzal, mi folyik a bioszféra egészében, ezek után pedig nyilvánvalóvá vált, hogy tenni kell valamit. Amikor megjelent az Amerika Kiadó című könyv (amelyben Para-Kovács Imrével beszélgetek), és visszamentem 2006-ban Richmondba, találtam egy álláshirdetést , amit pont egy környezetvédő szervezet adott fel, jelentkeztem és megkaptam az állást. Innen pedig átmentem New Yorkba, ahol már én kerestem meg a Greenpeace-t.

Eredetileg miért mentél ki 1994-ben?

Sok minden oka volt. Főként magánéleti okokból utaztam el, illetve azért, mert akkor úgy tűnt, hogy egy olyan kihívás előtt állok, ami nagyon érdekelt engem. Volt segítségem az elején, egy ideig aztán egyedül voltam. Az kemény időszak volt, de nehéz elegánsan bemasírozni egy olyan helyre, mint New York vagy bármelyik más idegen kultúra. Ilyenkor elölről kell kezdeni mindent, és az ember olyan lesz, mint egy gyerek: meg kell tanulnia beszélni, telefonálni, közlekedni, beszélni, barátokat szerezni, élni.

Meddig maradsz Magyarországon?

Pár hónapig, aztán visszamegyek.

A Greenpeace-hez?

Ez nem biztos, ez az egyik lehetőség, ezzel kapcsolatban még nem döntöttem.