Tizenhat év, tízmillió eladott lemez, egy öt évvel ezelőtti Best of, és most itt a Brotherhood, a legújabb válogatás. Az albumon összesen két új szám szerepel, a többi a már jól ismert Chemical- sláger, no és plusz egy CD, rajta sok-sok mix, figyelem, csak diszkóőrülteknek.

Miután meglepődtem a szerintem kicsit elhamarkodott második válogatásalbum megjelenésén, a limitált kiadású duplalemezes CD-t vettem a kezembe azzal a reménnyel, ez valóban nagyon "szpesöl" lesz.

Az első CD-re került a 15 legismertebb dal (ezen majd mindjárt vitázunk picit), két új számmal megspékelve: a "Keep My Composure" a Spank Rock nevű amerikai rapper csapattal közösen készült el, és a Hősök című sorozat betétdala is volt, a Midnight Madness című dal pedig egy új Google- Earth kezdeményezést népszerűsít tulajdonképpen; A rajongók felfedezőtúrát tehetnek a világ számos pontjain, illetve saját rövidfilmjüket, vagy akár fotójukat is feltölthetik, amely e Chemical Brothers- klip részévé válik.



A második albumon az Electronic Battle Weapon-számok szerepelnek, azaz azok a Chemical Brothers - mixek, melyeket 1996 óta gyártanak, és különböző Dj-knek küldözgetnek. Kuriózum a második lemez, hiszen először érhető el a szélesebb közönség számára is.

Az idei válogatás nem sokban különbözik az öt évvel ezelőtti Best of-tól. A Star Guitar, a Hey Boy Hey Girl, a Let Forever Be, a Golden Path, az Out Of Control,  és a Setting Sun mindkét albumra felkerült. Jómagam például a Let Forever Be-t kapásból kihagytam volna mindkettőről, ellenben roppantul hiányoltam a Push The Button című slágert. Szerencsére a Do It again hallható a Brotherhood-on, ez picit kompenzálja a hiányt, ám végtelenül szomorú vagyok amiatt is, hogy a duó egyik legzseniálisabb és leginfantilisebb műve, a Salmon Dance nem hangzik el a CD-n.

A Keep My Compusure című új dal nem oszt és nem szoroz a Chemical Brothers palettáján. A számnak se vége se hossza, hiába a nagyon menő rappercsapat. Felejthető, száraz, unalmas dalocska. Ellenben a Midnight Madness egy kellemes, hallgatható, picit elszállós, pszichedelikus diszkós muzsika lett.

Gondolhatnánk, hogy az első CD meghallgatása után jön a dolog izgalmasabb része. De nem. Az Electronic Battle Weapon hallgathatatlan a zöldfülüek számára. Hacsak nem vagy DJ, sajnos nem fogod értékelni a második albumon található tüc-tüc  hangfoszlányokat. A mixeket semmiképp sem otthoni hallgatásra találták ki, az biztos.



Szóval, az első CD egy jó kis válogatásalbum, kevéske plusszal, de gyűjtők számára mégiscsak kötelező beszerezni. A második CD-t pedig akkor ajánlom, ha oda tudod képzelni magad egy ó kis szabadtéri partira. Jobb esetben rendezz egyet.