Ray Kroc, akinek Amerika és az egész világ köszönheti a tipikusan huszadik századi McDonald’s étkezési formát, közép-európai, pontosabban cseh származású volt.

A kis Raymond egyébként nem volt nagy talentum: a középiskola második osztályáig sikerült lépést tartania kortársaival. Az első háború után bárzenész lett, napközben pedig papírpoharakat adott el környékbeli éttermeknek. Az elkövetkező évtizedekben többnyire kisszerű kereskedelmi tevékenységeket végzett, azután jöttek a szokásos véletlenek: először találkozott Earl Prince úrral, aki a tejkoktélokhoz szükséges multimixer feltalálója volt, és ezt a találmányt kezdte népszerűsíteni ügynök-útjain.

1961-ben minden jogot felvásárolt McDonalds-éktól egy hasonló nevű üzlethálózat létrehozására, 1963-ban a hamburger-eladás elérte az évi egymilliárd darabot és mintegy 500 üzlete volt már szerte Amerikában... Amikor a hatvanas évek legvégén némileg lelassult a terjeszkedés, Kroc úr idejét látta a külföldi inváziónak is, először csak Kanadában, majd hét év elteltével már a világ 14 országában kínálták a gyorsbüfékben az egyéni helyett az egyen-ízeket... Kroc úr 1984-ben halt meg, nyolcvankét éves korában - de azért senki se higgye, hogy a hamburger lenne a hosszú élet titka!
Ma mintegy 119 országban vannak Mcdonalds éttermek, és számuk rohamosan nő. Számunkra különösen kedves volt látni terjeszkedésüket, ahogyan elfoglaltak majd minden sarkot Budapest-szerte - hasonszőrű társaikkal egyetemben - a hagyományos önkiszolgáló-éttermek és kifőzdék elől..
Mit lehetne hozzátenni ehhez - talán csak annyit, hogy azért ne utáljuk emiatt a cseheket!