…otthon. Vajon miért? Mert a közélet így, a politika úgy, a jóisten meg amúgy. Olybá tűnik a demokratikus(érték)rend túlságosan szofisztikált az erős hazainak, csak vészkorszakos hajnal hasadtán keressük az elveszett paragrafusokat frissen hulló pernyeesőben. Ami szép, az szép.
Kedvencem a létezés roppant törvényei közt meghúzódó csendes fogaskerék, a félreértés. Elkerülése végett rögtön tisztáznám, hogy áldásos tevékenysége a világegyetem egészét tartja mozgásban, nem afféle emberi találmány, úgy része a vidáman cikázó elemi részecske, mint a naprendszerek milliói. Elég, ha csak planétánk evolúcióját vesszük górcső alá, azt a sok, zavaros vakvágányt, melyek hatalmas ambicióval indulnak átszelni az ismeretlent, és végül megrekednek a kudarc végtelen pusztaságában. És természetesen azt a rengeteg természetesnek tűnő folyamatot, hol a zűrzavar mentén sarjad az élet, maga sem tudván, hogy mit keres egy dudván…
Az Erőszakmentesség Világnapja alkalmából megtartott Tarka Magyar felvonulást az Összefogás az erőszak ellen mozgalom kezdeményezte. Több mint 120 szervezet és több ezer magánszemély tett hitet az emberi és állampolgári jogok mindenféle megkülönböztetés nélküli alkalmazása mellett, közösen megfogadva, hogy minden tőlük telhető eszközzel fellépnek az erőszakos, megfélemlítő és kirekesztő cselekedetek ellen. A kezdeményezést a köztársasági elnök és valamennyi parlamenti párt elnöke támogatásáról biztosította.
Ha egy értékrend kiszolgáltatódik a pártoskodásnak, ott komoly félreértés van (vagy más disznóságoktól tarkított a közélet), ahol egyetlen személy felelős mindenért, ott komoly félreértés van (vagy nyolcadikosok egy csoportja vitatkozik a II. világháborúról), ahol az egyszemélyi felelős nem képes adott kérdésekben visszavonulót fújni, ott komoly félreértés van (vagy elvesztette
ítélőképességét).
Írd és mondd, ma Magyarországon egy civilek által szervezett, “közös ügyek” érdekében tett tömegrendezvényen mindösszesen ötezer ember képes aktivizálni magát. Prekoncepciója, állásfoglalása amúgy mindenkinek van – például vasárnap este a Heti Hetes véleményvezéreinek, akik már a pénteki tévéfelvételen hozzászóltak egy szombati rendezvényhez (!) – , és mindenki tökéletes alibivel is szolgál, ha távolmaradását firtatnók. Remek. Megfordulni sem merek, ki tudja, épp merre jártok, tesókáim?
Ez fog minket a sírba vinni, ez a puhapöcs szindróma, már elnézést, a langymeleg teszefosza nyafogás, az átcaccogott, ödémás élet, nem a nagy bumm, meg a szélsőjobb. Saját bepenészedett, korrodált lelkünk, ami inkább mindenben talál valami félreértést, csak mozdulni ne kelljen.
Megjegyzem: a közel nyolcvanéves Heller Ágnes kicsi kezével úgy tartotta kezében a transzparenst, hogy vigyázzba állt még a menetszél is. Te hol a fenében voltál, Barátom?
Barátom?
