Az olvasottság nem publikus.

Kultúrpart

  •         
  • Film
  • Színház
  • Irodalom
  • Zene
  • Tánc
  • Folk
  • Képző
  • Podcast
  • Videó
  • Gyermek
  • Produkció

Kultúrpart

  • Film
  • Színház
  • Irodalom
  • Zene
  • Tánc
  • Folk
  • Képző
  • Podcast
  • Videó
  • Gyermek
  • Produkció
Látszatszínház

Látszatszínház

Kultúrpart a szerző friss bejegyzései 2008. 10. 07.
Macifröccs-himnusz született: BÖBE és NEON LEON közös dala hódítja meg a nyarat
2025-06-30 11:54:28

A málnás fröccs frissítő élményét idézi meg a „Buborékok” című dal, amely az Artisjus Songbook Camp

A Nagyvárosi bujdosó emléke – 71 éve született Kissferi
2025-06-29 16:21:51

Kiss Ferenc zeneszerzőként, énekmondóként és népzenegyűjtőként egész életében a hagyományt szolgálta

Jön a III. Sukorói Tűzugró Fesztivál
2025-06-27 09:00:33

Ismét lángra lobban Sukoró Szent Iván-éji tüze! A nyári napforduló alkalmából koncertek, táncház és

Magyar tehetségek is a reflektorfényben a Bartók Világversenyen
2025-06-24 12:28:09

31 fiatal zongorista, köztük hat magyar lép pódiumra idén szeptemberben a Zeneakadémián megrendezett versenyen.

további bejegyzések a szerzőtől »

A Pont(y) Műhely legújabb előadásán nagyon kevesen gyűltünk össze, mindössze 11 ember ült be az állítólag 3 órás, kísérletinek mondható performanszra. A beharangozó szerint ebben az előadásban az élet legnagyobb, filozofikus kérdéseire keresik a válaszokat az alkotók. Ám a látszat csal.

El kell ismerni, hogy az előadás megtekintése emberpróbáló feladat. Őszintén bevallom, nekem nem is sikerült végignézni. Két óra után kijöttem a teremből, ahol már csak 5 kitartó néző maradt. Az előadást nehéz nézni, mivel egyáltalán nem nyújt kapaszkodókat. A színházi térben három szereplő van jelen: a fény, a hang és a test, bár e három tényező sajnos nincs összefüggésben egymással, mindegyik egy különálló egység az előadás keretein belül. Miután beültünk, szórt fény tölti be a teret, majd egy kivetítőn piros pont jelenik meg, ami hamarosan az egész vásznat betölti. Ekkor áll fel eddigi fekvő helyzetéből Keszég László, az előadás rendezője és szereplője. Hihetetlen lassúsággal mozog a térben, másfél óra alatt körülbelül három métert tesz meg. Mozgása alaposan kidolgozott, jól begyakorolt, éppen ezért végtelenül monoton. Mozgásával párhuzamosan a kivetítő színei is állandóan változnak, de mindig csak monokróm színek jelennek meg: zöld, narancssárga, rózsaszín… A nézők hozzászoknak e lassúsághoz, páran el is szunyókálnak. Ehhez hozzájárul a keleti és törzsi hangzású zene is, mely néha mindennapos zörejekkel keveredik.

Másfél óra elteltével egy gitáros (vélhetően Palotai Zsolt) lép a térbe, aprólékosan hozza be felszerelését: gitárját, erősítőt, kábeleket. Precízen összeszereli a berendezést, ezzel teljesen háttérbe szorítva a folyamatosan lépdelő „főszereplőt”. Majd miután akusztikus gitárján eljátszotta amit akart, ahogyan jött el is megy. A férfi lépdel tovább. És lassan – szégyen ide, szégyen oda – mi is osonunk a kijárat felé.

Az előadás alatt sok kérdés felmerült bennem. Például hogy mi volt a célja Keszég Lászlónak ezzel a produkciójával. Eleinte azt hittem, a nézők bármilyen reakciójára vár: közbeszólásra, felháborodásra, vagy távozásra. Ám mikor az első ember elhagyja a termet Keszég és az előadás is a megszokott mederben halad tovább. Az az érzésem támadt, hogy a performer és a kevés számú néző között nem jött létre kommunikáció, Keszég úgy játszik, mintha a nézők nem aludnának vagy sóhajtoznának. A nézők lassan közösséget alkotnak, összenézünk, értetlen félmosolyokkal kommunikálunk, egy kis idő eltelte után egymást ugyanolyan gyakran nézzük, mint az előadót magát. Lehet, hogy éppen mi vagyunk a kísérlet tárgyai. Mi, a nézők.

Hol vannak a befogadás, vagy a tűrőképesség határai? Mikor jön el az a pont, amikor a néző nem bírja tovább és kimegy? Mit kezd egy szöveg és történés nélküli előadással? Vagy pont azzal gazdagodik a néző, hogy végtelenül magára van hagyatva több órán keresztül…?

tovább
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
Színház Ügyelő

Ajánlott bejegyzések:

  • Színház, zene, természet: összművészeti ünnep a Dunakanyar szívében Színház, zene, természet: összművészeti ünnep a Dunakanyar szívében
  • Jókai Mór és a múzeumok varázslatos éjszakája Jókai Mór és a múzeumok varázslatos éjszakája
  • Két jubileum – egy rendhagyó évad! Két jubileum – egy rendhagyó évad!
  • Szabad ég, szabad gondolat, szabad élmény – Nyári színház a Városmajorban Szabad ég, szabad gondolat, szabad élmény – Nyári színház a Városmajorban
  • Forradalmi színházi esttel nyitott az újonnan alakult Erkel Színház Forradalmi színházi esttel nyitott az újonnan alakult Erkel Színház

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpart.hu/api/trackback/id/tr667833858

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tovább a Facebook-ra

A Kultúrpartot 2024-ben a Magyar Művészeti Akadémia támogatta.

mmalogoc_1_ketsoros.jpg

Legolvasottabb

  1. Megdöbbentő fotók a néptelen fővárosról
  2. Top 10: ezek a legjobb szerelmes filmek
  3. A 10 legütősebb drogos film
  4. Megjöttek a meztelen hősnők
  5. Meztelenség és anatómia
  6. A forradalom egy holland fotós szemével
  7. A legizgalmasabb fotók 2015-ből
  8. Meztelen fővárosiak
  9. Készülőben a nagy meztelen album
  10. Nézd meg a 48-as szabadságharc hőseiről készült fotókat!

Hírlevél feliratkozás

Kultúrpart Csoport

  • Kultúrpart Produkció
  • Kultúrpart Kommunikáció
  • Rólunk

Kapcsolat

  • Impresszum
  • Partnereink
RSS Facebook Twitter
süti beállítások módosítása
Dashboard