Itt van az ősz, itt van újra… és megint az Őszi Fesztivál. A sárgulóba fordult őszi levelek most 10-én kezdenek susogni: „Budapest, Budapest de csodás…” és 19-én vélik abbahagyni. Zene, tánc, színház, film, kiállítás szóval minden az egyben, aki kapja, marja.

"Hanyatló az a civilizáció, mely nagyobb jelentőséget tulajdonít emlékezetének, mint a jövőjének", mondta Pierre Boulez 30 évvel ezelőtt.

Itt van az ősz, itt van újra… és megint az Őszi Fesztivál. A sárgulóba fordult őszi levelek most 10-én kezdenek susogni: „Budapest, Budapest de csodás…” és 19-én vélik abbahagyni. Zene, tánc, színház, film, kiállítás szóval minden az egyben, aki kapja, marja, ez az, tegyétek magatokévá az utcákat s tereket, színházakat, mozikat, pezsegjen a város, öntsön el a kortárs-art - mindent 10 napig. Ha kultúréhes vagy egyél, ha művészet hiányosság miatt kapar a torkod, igyál, ez az őszi kultúr-mixtura pectoralis.

Ha van, ami pezseg, az a pezsgő. Ha van, ami kulturál, az a fesztivál. 17 éve rakták le az alapkövét annak a sok helyszínnek, ahová külföldi s magyar lábak tehetik a lábaikat, kultúrára éhes-szomjas-kíváncsi homo-sapienseknek. Irány olyan épületek s terek, ami a kortárs művészetekkel tűzdeli nem csak a homlokzatukat, de a belső lényeget is. Minden műfaj a falakon belül s kívül, az utcákon, tereken találkozni akar az emberekkel. A Budapesti Őszi Fesztivált a Budapesti Művészeti Hetek utódaként, 1992-ben alapította a Fővárosi Önkormányzat kortársművészeti profillal - akkor még néhány színes ecsetvonással. Azóta a szivárvány minden színében pompázik, s közben hidak épülnek korosztályok között, falakat s paravánokat le! felkiáltással járjunk át egymás műfajaiba, turbózzuk fel Budapestet, legyen fesztiválváros! 2003 óta Kovalik Balázs tartja a gyeplőt, s csapatát frissítve kijelenti: „Lássuk, mi van a világban, lássuk, hol tartunk, és lásson a világ is bennünket.” A BÖF (a Budapesti Őszi Fesztivál) szerint változtassuk meg a prekoncepciót, félelmet a „valami kortárs izé ez”-t, ismerjük meg már egymást! „A művészet kommunikáció. A kommunikáció leginkább a művészeten keresztül elsajátítható. Megérteni, a másikra nyitottnak, toleránsnak lenni, felfogni és befogadni, elgondolkodni és reflektálni.”

Reflexió? Ok. Visszatekintek, no nem 17 évre, mondjuk csak szűk tízre. Kétségtelen tény, hogy a kis gyufalángból azóta „nagy, nagy tüzet kéne rakni” lett. Meghatározó arculat-lenyomat kicsiny közép-európai régiónkban, hallatván hangját a nagyvilágban. Az Őszi Fesztivál adott helyet s lehetőséget először olyan hírességeknek Magyarországon, mint: Meredith Monk, Roscoe Mitchell, Michael Nyman, Robert Lepage, az A. T. Keersmaker vezette Rosas Táncszínház és a Jan Fabre Társulat, Ensemble Wiener Collage, UMZE Kamaraegyüttes. A fesztivál állandó programjai közé tartozott a Soros Stúdió Színházi napok valamint a Bohémia cseh-magyar kulturális programsorozat. Rengeteg program, lehetetlen a felsorolás-emlékezet: Magyar előadások ősbemutatói, mint Eötvös Péter, „Brass. The Metal space”-e, Krétakör színház, Mozgó Ház, Traz Danz, Kortárs néptánc estek, 2001-ben Halász Péter „Slice” ősbemutatója, Thadeusz Kantor, „A halott osztály” filmje, 2002-ben Josef Nadj „Egy ismeretlen naplója” szólóelőadása. 2003-ban Ágens Meus-a, Steve Reich koncert, Etno zenei fesztivál, 2004-ben Design hét, Cinemascope-képzőművészet-performansz hídépítő kísérlete. 2005-ben a „külvilág”, a közterek is előbukkannak. Ici-Méme „Városhang” francia bemutatkozása, A. Th. Keersmaeker táncelőadása, és elindul pergő útjára az EDIT táncfilm fesztivál. Rákövetkező évben kortárs zeneszerzők és koreográfusok estje, és a Deutsches Theater Berlin „Faust”-ja, 2007-ben orosz filmnapok, Térey János „Asztalizenéje, „Utazás önmagunkba” kiállítás az Ernst múzeumban és az egetverő 100% Frank Zappa a Millenárison. Egyszóval „mi szem szájnak ingere”.

Örömmel látom, hogy az idén a kint is ugyanolyan lesz, mint a bent. Mármint a tér szempontjából. Az utca embere is kap egy kis színes reflektort a palettán. Ebben a rohanó világban elfeledkezünk az utca emberéről, a kommunikációról, az esetleges jövendőbeli potenciális nézőkről, és azokról, akinek esetleg nincs a megtakarított bankszámláján jegyrevaló-betevő. Nekik a Placc 2008 „művészet a helyszínen” izgalmasnak tűnő kezdeményezési kísérlete lehet „csábító” - a helyszínspecifikusság: egy adott tér „genius loci”-jával való együttműködés kihasználása. A Kamchatka utazó bőröndjeivel, „ahány város annyi ember, annyi reakció” budapesti köztér imrovizációja, a Blast Theory híres brit csapatának az egész várost színházi térként használó „Biciklis története”, Teatr Strefa Ciszy egy elhagyatott épületet vesz birtokul, a Dürer-kert volt Pártfőiskoláját, a holland Wunderbaum pedig be akarja bizonyítani, hogy a Mamut 2 is alkalmas megállítani és feltartani az embereket a pénz költészete közben. Ha film, hát legyen film, Fassbinder tucatnál is több filmje az Urániában méltó csemege lesz az arra éheseknek. Szünetben át lehet rohanni és megnézni a hagyománnyá vált EDIT táncfilm fesztivált a most megújult Toldi moziban. Akik Tháliával akarnak intimen randevúzni, rohanjanak megnézni a Trafóban Nagy József, (Josef Nadj) és Szelevényi Ákos „Entracte-jét négy táncos és négy zenész rezdüléseit, Ji King, a „Változások könyve” alapján, 64 jelre - úgynevezett hexagrammra - építve 64 mikrotörténés látható és hallható majd, nyilván nem csak azoknak, akiknek van füle a hallásra és szemük a látásra, hanem azoknak is akik még kapnak jegyet. Sokkoló, és egyben izzasztani kíván a francia DACM társulat idén márciusban bemutatott előadása Dennis Cooper (1953) amerikai regényíró valós történeten alapuló kisregényének adaptációja. David Brooks a börtönben ül - életfogytiglan. Furcsa, de a bábművészet kezdi izgatni, és pszichológia szakos hallgatóknak tart bábelőadásokat a gyilkosságokról. Egy állítólag fenomén bábjátékos Jonathan Capdevielle és öt báb játéka. Börtönmonológ az ember ösztönös brutalitásáról, (?) és a hártyavékony határvonalról, amely elválasztja a bűntudatot a gyilkolási vágytól, a képzeletet a valóságtól. A rendező fiatal filozófus és bábművész, Gisèle Vienne.


Értékesnek ígérkezik a „Rig-rigatar-közelkép”, „Cigányok a magyar történelemben és kultúrában” kiállítás a 2B-ben, ahol a társadalmi közbeszédben a romákhoz kötődő, roma és nem roma képzőművészek egy húron pendülnek, hogy a társadalomban az emberek lélekhúrjainak kakofón előítélet-zörgéseit, együtthangzó szimfóniává változtassák.

Zenei ínyenc-gyanús a norvég New Jazz update koncertje a Millenárison. Tény, hogy a norvégok jól rázzák a rongyot, hallatják a hangjukat, újítanak a mjúzikban is. Céljuk, hogy Jan Garbarek mögött észrevegyék őket is. Tekerj egyet a jazz fogalmán, rázd meg, kutyuld, mindent bele! jelszóval drum'n'bass és trip-hop alapokon elektronikát is használj, ezért a nu-jazz vagy future-jazz az irány. Zat. Szóval vegyétek és egyétek meg a jegyet jó ízzel, mert idén is ízletes a feltét.