2008 október 16-án, - a nyári, szegedi előadások után- Budapesten is bemutatja az Operettszínház a Szentivánéji álom című worldmusicalt.
A zeneszerző Szakcsi Lakatos Béla, a szövegíró Müller Péter Sziámi, illetve a librettót készítő, s az előadást rendező Kerényi Miklós Gábor darabja júliusban debütált a Szegedi Szabadtéri Játékokon.
Nem ez az első közös munkájuk, hiszen a Budapesti Operettszínházban az Elisabeth, a Mozart! és az Oltári srácok című musicalek sikere bizonyítja együttműködésük eredményességét. Hozzájuk csatlakozott zeneszerzőként a magyar jazzélet egyik legkiemelkedőbb alakja, Szakcsi Lakatos Béla, aki az ötvenes évek óta töretlenül felfelé ívelő pályáján a mainstream jazz, a jazz-rock, a New Age, a szabad improvizáció és a gipsy jazz irányzatokban is maradandót alkotott. A Liszt- és Kossuth-díjas zongoraművész egyaránt otthonosan mozog a klasszikus zenében és a világzenében is – ez utóbbi alapján döntött szerzőtársaival közösen úgy, korábbi musicalsikerei, a Piros karaván, A bestia és a Cigánykerék után műfajteremtő darabot, worldmusicalt írnak. A kifejezést egyébként – stílusosan – a szövegíró Müller Péter Sziámi találta ki.
A meghatározás több szempontból is találó, hiszen már az eredeti dráma is világszínház: horizontális és vertikális világok találkozásáról szól, egyszerre jelennek meg benne tündérek, mesteremberek és szerelmesek. Szakcsi Lakatos Bélának mindehhez az ember, az emberek, a világ népeinek zenéjét írta bele új művébe. A Szentivánéji álom a pop, a dzsessz, a klasszikus és kortárs muzsikát, valamint a spanyol, török, román, cigány és indiai népzenét ötvözi.
A premier középpontjában a jól ismert figurák állnak. A darab színhelye az álmok és szerelmek erdeje, s benne a tisztás: a földi emberek és a láthatatlan szellemvilág mágikus találkozóhelye. Itt készülődik mindenki a nagy esküvőre, Theseus, a dúsgazdag szállítmányozó, a „Nagy Taligás” épp ide tűzte ki a helyet, ahol lánya, Hermia, s Demetrius, a Rendőrfőnök egyetlen fia egybekel másnap, Szent Iván bűvös éjjelén… S itt tűnnek fel a nép számára láthatatlan tündérek is, Oberon, a hatalmas tündérkirály, állandóan civódó felesége Titánia, haverjaival Puck, s a többiek. Itt, a „síró-zenélő Hold” árnyékában keverednek össze a szálak, szöknek meg az igazi szerelmesek, csepegtet bűvös szert tündér tündér és tündér ember szemébe, terel össze Puck minden szerelmest egy hatalmas körbe, hogy aztán végül ugyancsak az ő segítségével bogozzák ki az összegabalyodott szálakat…
A szerzők a szerepeket, karaktereket, sőt az énekszólamokat is kifejezetten az Operettszínház társulatára írták. Nem véletlen hát, hogy a Nagymező utcai teátrum sztárjai az első perctől élvezték a próbákat, mindenki azonnal rátalált karakterére. A tündérpárt, Titániát és Oberont egy, először 12 éve, az Elisabeth-ben összeállt páros, Janza Kata és Szabó P. Szilveszter alakítja. Puck Kerényi Miklós Máté lesz. A négy szerelmes: Dolhai Attila, Vágó Bernadett, Szabó Dávid és Peller Anna. Theseust Németh Attila, Hippolytát Csengeri Ottília, a Rendőrfőnököt pedig Petridisz Hrisztosz személyesíti meg. A Mesterembereket Bereczki Zoltán, Földes Tamás, Faragó András, Sánta László, Dézsy Szabó Gábor és György-Rózsa Sándor játssza.
A worldmusicalhez jól összeszokott kreatív alkotói csapat talált ki fantasztikus világot: a technikailag is rengeteget tudó, látványos díszletet Túri Erzsébet, a színesen egyedi jelmezeket Velich Rita tervezte. A táncosokkal és statisztákkal felduzzasztott Musical Együttesnek, s a szólistáknak Duda Éva készített koreográfiát. A világításterv Somfai Péter munkája. Szakcsi lakatos Béla zenéjét Pejtsik Péter hangszerelte, aki különleges keleti hangszereken játszó muzsikusokat is ültetett a zenekarba. Őket, s a teljes társulatot Makláry László zenei vezető-karmester fogta össze.
Az előadást a librettót is készítő Kerényi Miklós Gábor rendezte, aki a Szentivánéji álomból is nagyszabású produkciót készített rengeteg tűz- és látványeffekttel, roncsautókkal, óriási Holddal, forgó erdővel, s egy hatalmas dzsippel, kreatívan, egyedi ötletekkel, rengeteg humorral.