Ha azt mondom, Dallas, kivétel nélkül mindenki azonnal elkezdi dúdolni: tríííráríííráritrírárirárííí, tríííírááárríííírárirááááá. Ugye. A David Jacobs által kitalált sorozat 1978-ban indult útjára, eredetileg csupán egy ötrészes minisorozatként, és azóta megdönthetetlen csúcsokat tart a televíziózás történetében.

A sorozat 1991-ben ért véget, szinte tökéletes zárójelenettel. Nálunk 1990-ben kezdték vetíteni a texasi Berényi Ewing család történetét, akik mást sem tesznek álló nap, mint heverésznek a medence partján, majd egymás háta mögött intrikálnak. Olyan, akár a valóság, nem?

Majdnem.

A sorozatot mostanság a Story TV-n lehet újra megtekinteni, minden nap, 19.00 órai kezdettel (másnap reggel 8.00-kor pedig ismétlik az előző esti részt).

Miért szerettük mi?

Mert a rettenetes német és brazil szappanoperák után végre valami igazán AMERIKAIt nézhetünk. A rendszer megdöntése után azt hittük, jön a kánaán, és a hirtelen jött nagy szabadságban kaptunk egy vérbeli amerikai szappanoperát milliomosokkal, csillogó fogsorokkal, drága verdákkal. Igaz, a korai részekről így utólag szinte csupán az ugrik be, hogy valami bizarr módon minden barna színben úszottt, amin átsejlett a hetvenes évekből származó, hozzánk akkoriban csak bátor rokonok által becsempészett Quelle katalógusok hangulata.

Szerettük a kedvelhető/utálható hősök és antihősök miatt, akiket igazából még csak hősöknek sem lehetett nevezni, szerettük azért, mert ott mindig sütött a nap, és bundát csupán azért hordtak a nők, mert abban olyan elegánsan lehetett suhanni. És mert Jockey olyan idétlenül tudott vigyorogni.

Miért szeretjük ma?

Mert nosztalgikus. A történet igazából végeláthatatlanul unalmas: a Ewingok és a Barnes-ok örökös csatározása, a feleségek hisztijei, a férjek félrelépései, Bobby recirkulálása a sorozatba, mindez Ellie Ewing mindig ugyanolyan jóságos mosolyával megkoronázva, nos... láttunk már ennél lélegzetelállítóbb sorozatot az elmúlt évtizedekben. És mégis nézni KELL, mert magában hordozza egy eltűnt, letűnt és soha vissza nem térő kor hangulatát.

A főbb szereplők

John Ross ”J.R.” Ewing (Larry Hagman) – aki nálunk Jockey néven futott, ám mindenhol máshol J.R.-ként emlegetik. Az elsőrendű főgonosz, a gátlástalan sármőr, az egocentrikus, mindenkin és mindenen áttörtető, sima mosolyú olajmágnás. Akit azért lehetett szeretni, mert olyan jól lehetett utálni. Az egyetlen karakter, amelyik a sorozat összes (357) epizódjában felbukkan.
A magyar hangja (Kránitz Lajos) pedig már örökké dzsokijúing marad.

Robert James ”Bobby” Ewing (Patrick Duffy) – akinek sosem tudtuk a valódi keresztnevét, a sorozat szépfiúja, a legfiatalabb Ewing, az örök becsületes, a feszes fenekű, és néha izmokat is magán hordó, egyetlen nézhető férfi, és aki egy teljes évadot gyakorlatilag lapátra tett azzal, hogy meghalt, majd visszatért a sorozatba. Patrick Duffy mára buddhista, ám sármos úrrá konzerválódott.
Csankó Zoltán nélkül pedig Bobby sosem lehetett volna ennyire tenyérbemászóan negédes a magyar változatban.

Pamela Jean Barnes Ewing (Victoria Principal) – a Rómeó és Júlia vonal miatta lehetett teljes, hiszen a nagy ellenfél, Cliff Barnes lánya, aki gazella alakjával sok fiatal srác vágyának tárgya volt akkoriban, ám viselkedésével manapság leginkább a hülye pitsa jelzővel lehetne illetni. Az évek sajnos senki felett nem múlnak el nyomtalanul, ám Victoria Principal megpróbált ellene küzdeni, így arcát plasztikai sebész férje mára múmia-jellegűvé faragta.
Simorjai Emese búgó-kacagó hangja nélkül Pamela talán sosem lett volna igéző.

Samantha Shephard Ewing Lockwood (Linda Gray) – a másik szereplő akinek „magyarították” a nevét, az eredeti Sue Ellen Samanthára módosult - bár elképzelni nem tudom, ki lenne az, aki a lágy szuelent szúellennek ejtené. Samantha a klasszikus nagyasszony, aki valami különös oknál fogva a leglehetetlenebb helyzetekben is kitart Jockey mellett, ám némi alkohol majd öntudatra ébredés után ő is az ármánykodás mesterévé válik.
Szerencsi Éva kellemesen nőies hangja tökéletes választás volt a karakter árnyaltabb megformálásához.

Eleanour "Ellie" Southworth Ewing Farlow (Barbara Bel Geddes) – mindenki nagymamája, a kedves, ám karakán hölgy, akinek mindig tökéletes a frizurája, és olyan pajkosan tud mosolyogni reggel a bögrényi narancsdzsúz felett, és aki a való életben is egészen biztosan hasonlóan szeretetreméltó lehetett, mint a sorozatban. Ellie szerepét egy évad erejéig (1984-85) ideiglenesen Donna Reed vette át.
Dallos Szilvia angyali hangja nélkül egészen biztosan halványabb lett volna Barbara Bel Geddes nagymamasága.

John Ross I. "Jock" Ewing (Jim Davis) – a Ewing olajtársaság megalapítója, klasszikus sűrű frizurájú texasi arc, aki fiatalon egészen biztosan lovon vágtatva, lasszót lobogtatva kergette a helyi fehérnépet. Akinek a szava parancs, és az egyetlen, aki Jockeyt néha kordában tudta tartani. A színész 1981-es halálával a karakterét is kiírták a sorozatból.
A magyar változatban Gera Zoltán tette még jellegzetesen szikárrá Jock Ewingot.

Lucy Ann Ewing Cooper (Charlene Tilton) – a harmadik Ewing fiú, a tékozló Gary lánya, aki a sorozat elején kizárólag a tipikus dugható szőke libát testesíti meg, ám egyszercsak ő is felnő, és még férjhez is megy (majd elválik, ahogy azt illik), ám mindvégig klasszikus MILF marad.
Balogh Erika csilingelő kacaja miatt egészen biztosan még ragyogóbban sütött a nap rá a medencés jelenetekben.

Clifford "Cliff" Barnes (Ken Kercheval) – Jockey örök ellensége, aki nem hátrál meg a harctól, de hajlamosabb morálisabban gonoszkodni, és kínosan oldalra fésült frizurát hord. A magánéletben sosem sikeres, pedig még Samanthát is sikerül behálóznia egy ideig, aztán mégsem lesz belőlük házaspár, pedig zseniális revans lett volna, ám később egy Ewingot (Jamie) mégis sikerül oltár elé vezetnie, de az sem tart sokáig.
Nálunk Végh Péter szálkás orgánuma tette barátságosabbá Cliff karakterét.

Raymond "Ray" Krebbs Ewing (Steve Kanaly) – azaz annak idején csupán Ray Krepa, az örök lúzer. Igazi tisztességes amerikai parasztgyerek, aki egész életét a Ewingok kiszolgálásának szentelte, pedig az ő ereiben is az öreg Jock vére csergedez. Amint ezt megtudja, Ray bekeményít. Legalábbis megpróbálja.
Melis Gábor bársonyos hangján duruzsolt a lovak fülébe a Southfork rancson.

Clayton Farlow (Howard Keel) – Ellie második férje, akire leginkább kackiás bajusza miatt emlékszünk. Próbálja átvenni a júingságot, ám Jockeynak ez nem túlzottan tetszik, így egy sereg konfliktushelyzetet lehetett írni kettejük kakaskodásáról.
Dallas ide vagy oda, Szabó Gyuláról elsőként akkor is Columbo, és a Magyar Népmesék ugrik be mindenkinek.

Érdekességek a sorozatból, a sorozatról

A Southfork Ranch igazi texasi birtok volt, J.R. Duncan tulajdonában. A sorozat népszerűsége miatt a világ minden tájáról látogattak oda turisták, még éjszaka is, így a Duncan család kénytelen volt eladni a házat, ami ma a sorozat múzeumaként működik.

Amikor Steve Kanaly éppen azon töprengett, hogy kilép és otthagyja a sorozatot, mert úgy érezte, a karaktere már nem igazán fejlődik sehová, Larry Hagman előállt egy ötlettel: derüljön ki, ő Jock Ewing törvénytelen fia. Hagman így bírta maradásra még egy ideig Kanalyt a Dallasban.

Eredetileg nem Larry Hagman, hanem Robert Foxworth kapta (volna) meg Jockey szerepét, ám Foxworth ezt elutasította, de később a Falcon Crestben hasonló karaktert kellett megformálnia.

Ray Krebbs szerepére először Ken Kerchevalt szemelték ki, míg Steve Kanalynek Bobby Ewing karakterét ajánlották fel. Pamelát pedig Linda Ewans, Samanthát meg Mary Frann játszotta volna. Ám minden átcserélődött, újak jöttek, régiek mentek, és minden a helyére került.

Brad Pitt is felbukkant négy epizódban (1987-88) még kölyökként. Persze akkor még senki nem sejtette, hogy ő lesz Angelina Jolie férje és tengernyi gyermekük apja. No, meg mellékesen egészen jó színész.



Dallas első évad, nyitóképek, klasszikus hetvenes évekbeli dizsi-zenével: