A Gulasch Exotica Betyárvizit című albuma tipikus konjunktúra-termék. Annyira reprezentálja a magyar folkot, mint mondjuk a Győzike-show a roma kultúrát.

A Fellegajtó nyitogatót az ember szívesebben hallgatja Gyergyóból jövet a Bucsin-tetőn, mint egy pálinkafesztiválos városnapon. Nem baj, ha az autentikus népzenét modern alapokkal keverik, de egyfelől nem mindegy, milyenek az arányok, másfelől az sem mindegy, hogy mikor áll elő egy formáció ezzel a technológiával. Amikor az AnimaSound System mixelt össze erdélyi népzenét dub-al 1998-ban, nos, az elementáris volt, de most, hogy a világ különböző részein, az ún. magyar házakban jórészt a kamu népzene reprezentálja a magyar kultúrát, egyszer csak előkerültek azok a produkciók, melyek csak arra várnak, hogy Derdák elhívja őket Párizsba, illetve, hogy Karsai József battonyai polgármester meginvitálja őket a sportpályán megrendezésre kerülő városnapra.
 
Az arányokról: amikor 1986-ban a Muzsikás rögzítette a Nem arról hajnallott, amerről hajnallik című lemezét, éreztük, hogy Szörényi Levente zenei rendező még nem jött le az István a király-tripről, de a lemez tökéletesen hozta azokat a folk-rock arányokat, melyben a rock csak a teátrálissághoz tett hozzá valamit, valójában az autentikus népi kultúra volt a domináns. A Betyárvizit című album afféle buhera-folk, melyet túlságosan is leterhelnek a pop-kulturális utalásrendszerek, ráadásul indokolatlanul variálják a balkáni, az erdélyi és a roma népzene elemeit. Érződik az egészen, hogy csak egy geg, melynek semmilyen más célja nincs, mint hogy szórakoztassa a falunapok borissza kamaszait. 

Az embernek eszébe jut a nyolcvanas évek közepi Sigue Sigue Sputnik nevű műmájer produkció, mely egyszerre próbálta meglovagolni a Depeche Mode-hullámot, a punk-ot, a klasszikus zenével kevert euró-diszkót.
A Goulasch Exotica valójában egy leveskocka, melyből hamisgulyást készíthetünk. Hús nincs benne, viszont egy kis Erős Pistával elmegy.