Ma este indul a Vészhelyzet A 14. évada, 21:30-kor az RTL klubon. A szappanopera-rajongók nagy része tagadhatatlanul perverz örömmel nézi a kórházsorozatokat. Nálunk az őrület a Kórház a város szélén című örökbecsű csehszlovák csodával kezdődött.
De ha beledöglünk, sem tudunk felidézni egy igazi orvosi esetet, az induló rész hokijátékosának végtagtörésén kívül.Utána jött jó pár évvel a nyugatnémet rettenet, A klinika (Die Schwarzwaldklinik), ahol idilli volt a környezet, minden zöldben pompázott és folyamatosan csiviteltek a madarak, ellenben a klinikán sem létezett betegés, mindig mindenki jókedvű volt és mosolygós, még Micha, a betegápoló is valami kaján örömmel tolta a betegeket a folyosón.
Brinkmann professzor mégis mindig műtött valakit, ennek ellenére itt is inkább a szereplők magánéletéről tudtunk mindent a-tól zsé-ig, no, meg a klasszikus német szépfiú, Udo Brinkmann igéző kék szemei után epekedtek a tinédzser lányok. (Nekem már akkor is pocsék volt az ízlésem, így abszolút hidegen hagyott.) Vért és beleket ellenben még mindig csak a Deltában láttunk.
A Vészhelyzet 1994-ben indult el világhódító diadalmenetére, nálunk 1996-ban kezdték vetíteni, ráadásul először a Magyar Királyi Egyes Csatornán. Később az RTL klub vette át a sorozatot, nyilvánvalóan nem véletlenül csaptak le rá.
Kreálója, Michael Crichton neve addig sem volt ismeretlen, számos regény (főleg science-fiction), illetve regényeiből készített sikerfilmet tudott maga mögött, mikor az ER-t megalkotta. Ki hitte volna akkor, hogy az egyik leghosszabban futó sorozatot fogja útjára bocsátani.
A 14. évadot október 14-én, 21:30-as kezdettel vetíti az RTL klub, tehát minden kedd este ismét Vészhelyzet!
A eredetileg ER néven futó sorozat töretlen sikerét a készítők sem sejthették, talán az is hozzájárult ehhez, hogy teljesen újszerű volt a kamera folyamatos mozgása, gyakorlatilag egyik szereplőről a másikra siklott át a kép, ezzel azt az érzést keltve, mintha mi nézők is ott loholnánk a dokik mögött a sürgősségin. Ráadásul végre egy olyan sorozatot bámulhattunk, ahol minden tocsogott a vérben, nem szórakoztak azzal sem, ha valaki telibehányta a dokit (vacsora közben felettébb üdítőek voltak ezek a jelenetek), és végre igazi szakszavakat hallhattunk, amiből ugyan nem értettünk semmit, ámde mi nézők is legalább úgy ráncoltuk a szemöldökünket otthon a kanapén, mint a sebészek a feltárt beteg felett. Ellenben intubálni már egészen magabiztosan tudnánk mi is.
A sorozat kezdetekor „nagy név” nem szerepelt a stáblistában, így a legtöbb színész jó pár évad és a befutás után szinte menekült a jól bevált szerepkörből, és próbálta mindegyikük megmutatni azon oldalát, amelyet nem takart el addig az orvosi köpeny.
Mozivásznon a legsikeresebb George Clooney lett, aki a Vészhelyzet sármőrje Ross dokiként billent át igazán a sikerbe, és olyan kultfilmektől kezdve, mint az Alkonyattól pirkadatig (From Dusk Till Dawn), az Ocean’s Eleven, Twelve majd Thirteen jellegű kasszasikereken át megfordult mindenhol. Még a Batman jelmezt is magára húzta a Batman és Robinban, bár azt inkább felejtsük el örökre, tragikusan rossz film és rossz alakítás volt az.
A klasszikus karakterek közül akadt, akit körülményes módon írtak ki (pl. Eriq La Salle, azaz Benton doki, vagy Laura Innes, azaz Kerry Weaver) és volt, aki nemes egyszerűséggel a halált választotta (pl. Anthony Edwards, azaz Mark Greene vagy Paul McCrane, azaz Robert Romano). Romano doki eltüntetése azért is sajnálatos, mert talán az egyetlen olyan igazi karakter volt az összes évadban, akit azért tipikusan azért lehetett kedvelni, mert annyira aljas módon bunkó beszólásokkal szórta meg kollégáit - igazi kis köcsög, aki saját frusztrációit tölti ki másokon, ellenben szakmailag ott van a szeren.
14 évad alatt értelemszerűen lehetetlen fenntartani az érdeklődést ugyanazzal a gárdával, ennek ellenére nem egy szereplőtől furcsán szomorú érzés megválni, majd megkedvelni az újakat, így egyértelmű volt, hogy a záró, 15. évadra, amely most kezdődött a tengerentúlon, a legtöbb régi nagy nevet újra szerződtessék egy-egy rész erejéig.
Romano doki
A nyolcadik évad 19. részét Harmadik műszakos (Third Watch, rendőrös, tűzoltós, doktoros sorozat) crossoverrel dobták fel (két sorozat szereplői és története keverednek), az egyik sorozatban elkezdődött, a másikban befejeződött egy történet, ám természetesen külön is érthető volt az adott epizód.
Érdekességek nélkül semmi sem az igazi, tehát tudtad-e, hogy:
- Carter doki és megformálója, Noaw Wyle születési dátuma között csupán egy év van? „Mindketten” június 4-én születtek, ám Wyle 1971-ben, Carter pedig ’70-ben.
- Az eredeti szereplőgárdából Noah Wyle húzta a legtovább a sorozatban? A 2004-2005-ös évadban lépett ki, és hagyta hátra a sztetoszkópot.
- Miután Romano doktor műkart kapott, az egyik kollégája viccből Robodoc-nak nevezte? Paul McCrane az 1987-es RoboCopban rosszfiút alakított. Valamint hét epizódot is rendezett McCrane.
- Goran Visnjic saját karakterét ismerőseiről nevezte el? Miután a sorozat írói képtelenek voltak épkézláb horvát nevet kitalálni Gorannak, ezért a színész unokatestvéréről (Luka) és legjobb barátjáról (Kovac) nevezte el saját magát.
- Michael Crichton eredeti forgatókönyve eredetileg a Bostoni Memorial Kórházban játszódott? Mark Greene-t Richie-nek, Susan Lewis-t pedig Beth-nek hívták?
- Mi Abby teljes neve? Íme: Abigail Wyczenski Lockhart
Bosco, Susan, Yokas
Hogy tulajdonképpen miről szól a Vészhelyzet? Az égvilágon semmiről. Adott egy kórház sürgősségi osztálya, ahol mindig nagy a felfordulás, mindig műteni kell valakit, vagy valakiket, mindig egy napot vár valaki arra, hogy ellássák a sebeit, mindig túlóráznak az orvosok (na ugye, ott is), és mindig beleszeret valaki valakibe vagy félrekefélnek. Hogy mit lehet ezen húzni 15 évadon keresztül? A jó ég tudja, de ha azt nézzük, hogy ha az első évad kezdetekor mondjuk megszületett egy gyerek, az ma már kamaszodik erősen, és a Vészhelyzetben még mindig nem történt az égvilágon semmi érdekes. Ijesztő, ijesztő.