A magyar olvasó eleddig nem sűrűn találkozhatott az 1968-as születésű Zoran Drvenkar műveivel. Korábban csak a 2004-es Halálos ajtó című pszichokrimije jelent meg magyarul, illetve a nálunk is bemutatott 2006-os Kőkemény című német film forgatókönyvét jegyezte. A közelmúltban jelentette meg Jugoszláv dzsigoló című 2005-ös regényét magyarul az Alexandra kiadó. 

Németül, illetve angolul azonban jó néhány krimijét és fantasztikus regényét adták ki a horvátországi Krizevciben született, szüleivel gyermekkorában Berlinbe költözött Drvenkarnak. 
A fülszöveg szerint a „főhős egy jobb világba menekül, átgázol minden érzelmen, de meddig mehet el?”, a regény szerencsére ennél többről szól, bár kétségtelenül nem remekmű. Érdekes olvasmánynak mondanám, ha kevesebb lenne benne az erőszak. A cím alapján akár még egy kellemesen erotikus regényre is számíthatnánk, ám a Jugoszláv dzsigolóban szemernyi erotika sincs. Sokkal inkább Bret Easton Ellis Amerikai psychójának délszláv változatát olvashatjuk. 

A párhuzamok szembetűnőek: végletekig letisztult nyelv, rövid mondatok, még rövidebb fejezetek. Az erőszak tárgyilagos, érzelemmentes leírása. A főhős szimpatikus figurának tűnik, míg rá nem döbbenünk, hogy tulajdonképpen csak egy nihilista, szadista bűnöző. A szociokulturális környezet persze egészen más. Drvenkar hőse egy kis horvát faluban lakik, ahonnan a délszláv háború kirobbanása idején, zsebében a behívóparanccsal megszökik. Azt tervezi, hogy nyugatra szökik, ám ehhez előbb pénzt kell szereznie. Inkognitóban beáll egy Zágráb közeli kisváros, Krizevci egyik húsüzemébe sofőrnek, teherautóval teríti a félmarhákat a környéken. A Krizevciben töltött hónapok leírása a legjobban sikerült része a regénynek, ami nem is csoda, hiszen amint arról egy interjúban a szerző elmondja, minden nyáron hazalátogatott szülővárosába. Így valósággal kézzel fogható a helyi bárok, kávézók, diszkók rajza, bennük a láncdohányos, rendszeresen piásan autót vezető, külsejükre még háború idején is igényes jugoszlávokkal. 

A kísérletező szerző azonban többször a mágikus realizmus és a lélektani horror elemeit is beleszövi a regénybe, ami nem biztos, hogy a mű előnyére válik. A kibontakozó terv végtelenül egyszerű: a jóképű, kisportolt fiatalember horvátországi nyaralásra érkező, unatkozó középkorú nyugati asszonyok kegyeit keresi, és pénzért boldoggá teszi őket. Amikor pedig elég pénzt szed össze, akkor Németországba szökik. A célt sikerül elérnie, de – ahogy annyi más politikai vagy gazdasági menekültnek – boldogságra ott sem számíthat.