Mármost az a kérdés, hogy az ember alapvetően monogám vagy poligám típus. Nagyjából olyan dilemma ez, mint a húsevés vagy növényfogyasztás – számos határozott válasz van rá, tudományos és ezoterikus egyaránt, de egyik sem végleges és meggyőző.
Az is igaz, hogy a szerelem azért más dolog. Több az „elvárás”, az erkölcsi dilemma, és végső soron a lelkiismeret is erősebben szólal meg alkalomadtán, mint gasztronómiai kérdésekben. Az mégiscsak furcsa lenne a zsidó-keresztény hagyományokon felnőtt Európában, ha feleségemmel egy padon ülve a parkban felpattannék, amikor már a második szépséges kisasszony sétál el az orrom előtt, és azt mondanám, pokolba a monogámiával, én Magát megkívántam!
De hogyan is állunk mi a szerelemmel és a szexualitással a XXI. század elején? Nos, ha a tudósok, szociológusok és egyéb szakemberek nem is rendelkeznek a jövőbelátás képességével, azért szívesen elemezgetnek, találgatnak, jósolgatnak. Ami persze mindig kissé kockázatos, de annál izgalmasabb dolog. A “mi lett volna, ha...” vagy a “mi lesz, amikor majd...” típusú kérdésfeltevések mindig is izgalmasnak bizonyultak, különösen manapság, amikor az, ami van, aligha nevezhető kielégítőnek... A szerelem ill. a szexualitás témája pedig mindig is a legnépszerűbb dolgok közé tartozott, érosz és agapé, vörös és kék kettőssége és szerepe ugyanúgy foglalkoztatta a filozófusokat és a költőket, mint a hétköznapi halandó embert, korra, nemre és foglalkozásra való tekintet nélkül.
Nézzük sorban, milyen kérdések vetődnek fel elsősorban: Mi lesz a családdal? Tartható-e még a monogámiának legalább a látszata? Mivé növi ki magát a virtuális szex? Lesz-e a pornó után még értéke a testnek? Milyen lesz a szexuális nevelés? Az ún. futurológusok következőképpen látják a partnerkapcsolatok alakulását a következő évtizedekben:
Egyre kevesebb lesz a házasság, egyre több a válás, és egyre több gyermek születik házasságon kívül. A család, mint intézmény, nem tűnik el, csak átalakul – és egyre több olyan gyermek születik majd, akik nem a hagyományos utat bejárva jönnek a világra. Ma a házasságok mintegy fele végződik válással, és ez – mivel erkölcsi normák nem nagyon léteznek, csupán gyakorlati szempontok – a hagyományos családkép megszűnésével jár. A gyermek, akinek két szülője és négy nagyszülője van, egyre ritkább lesz, a kvantitatív fejlődés hívei és a minél több karácsonyi ajándékra vágyó gyerkőcök tehát e téren is örülhetnek a „fejlődésnek”. Tökéletesedik a fogamzásgátlás és a sterilizáció, ami már eddig is logikusan következett a szexualitás és a gyermeknemzés elválasztásából. Folyamatosan megszűnnek a tabuk, ami nem csoda, hiszen az egész kérdéskört sikerült megfosztani erkölcsi és metafizikus mellékzöngéitől. Számolhatunk a virtuális szex rohamos elterjedésével is. Egyre több olyan gyermeket szülnek majd az anyák, akinek apjával nem éltek szexuális életet, netán nem is ismerik őket – a hagyományos módszer ugyanis túlságosan kockázatos lesz és rengeteg veszéllyel jár. Mondhatnánk úgy is, hogy túlságosan emberi, és ezzel sok mindent elmondtunk korunkról. Örülhetnek azok a nők is, akik – a feminizmus diadalaként – sohasem akartak férfivel élni, és ezt a nemet csupán szükséges rosszként tartották számon. A modern orvostudomány rajtuk is segít, legalábbis ami a testi érintkezés borzalmainak elkerülését illeti... Végül itt van a géntechnológia, amelynek lehetőségeit egyelőre elképzelni sem tudjuk, és a szakemberek is csak találgatnak... Valószínűsíthető, hogy a fizikailag tökéletesíthető utódok gondolata nem fog nagy ellenállásba ütközni a jövőben.
Azt, hogy a szerelem létezni fog, talán még a legborúlátóbbak sem vonják kétségbe – ki azért, mert hisz az örök értékekben, ki pedig azért, mert nézete szerint „így vagyunk beprogramozva”, meg hát a hormonok úgy-e bár... Ám az biztos, hogy a hagyományos szerelemnek más lesz a szerepe a társadalomban – a klónozás, a spermabank, az interneten keresztül történő „gyermektípus-rendelés” mind-mind egyre jobban befolyásolják majd az embereket. Szakértők szerint először csak a leggazdagabbak élhetnek e lehetőségekkel, de később ez a dolog is „demokratizálódik” majd... Gondoljuk csak el: ha már azzal az átkozott szerelemmel nem tudunk elbánni, ha már nem tudjuk hideg fejjel, gyakorlati alapon eldönteni, melyik emberbe szeressünk bele, legalább utódunkat állithassuk össze szabad akaratunkból... Hiszen lehet, hogy férjünk túl sovány vagy feleségünk kicsit kancsal, s ha nekünk tetszik is a dolog, azért a gyermek legyen csak szabályos minden tekintetben!
Hasonlóan alátámasztja a fenti, némelyek számára talán túlzásként ható feltételezést a terméketlen nők és impotens férfiak növekvő száma, valamint a tény, hogy a fogamzásgátlók használata immár természetessé vált – amíg 1980-ban(!) még a nők 34%-a érzett valamiféle lelkiismeretfurdalást használatukkor, addig ez a szám 1998-ra 7%-ra csökkent, ami nagyjából a magukat komolyan vallásosnak mondó válaszadók arányának felel meg. Mindezzel arányosan nő a spermabankok iránti érdeklődés, és még csak most kezdődik a kezdetben ugyancsak elutasított, nagy vitákat kiváltó, ma már szép lassan elfogadott génmanipulációk és a klónozás kora! Robin Baker brit tudós azt állítja, hogy a XXI. század közepére az emberiség fele sterilizáltatja magát...
Az, hogy a család szerepe megváltozik, már most is látható és érezhető, és a többség szerint a folyamat feltartóztathatatlan. Vannak ugyan derűlátó vélemények arról, hogy újra visszatér a hagyományos családmodell, de ez alighanem illúzió csupán, hiszen gondoljuk csak el: ha valóban spermabankból vagy klónozásból származik majd a gyermek, kik lesznek a nagyszülők? A hagyományos családmodell egyébként is régóta válságban van, és egyre több gyermek számára hiányzik az egyik vagy a másik szülő jelenléte fejlődése, felnőtté válása során. Sokszor, sokat írnak az ebből fakadó későbbi komplexusokról és lelki következményekről, alighanem mindhiába.
Ami pedig magát a szexualitást illeti, ha sikerül végérvényesen elválasztani a szaporodástól, nagyon izgalmas lesz a modern ember számára – a szexet is a divathullámok határozhatják meg, nem kell a „kellemetlen következménytől” tartani. Tilalmak aligha lesznek, és elszaporodnak az eddig betegesnek tartott, ám lassan „polgárjogot nyerő” irányzatok. Sport lesz a szexből is, elsősorban csapatsport, másodsorban egyéni küzdelmek a virtuális világ segítségével, és alighanem elvesztik vezető szerepüket a népszerűségi listán a hagyományos páros-versenyek... A nemek közötti különbségek elmosódása már napjainkban polgárjogot nyert, és bizony prűdnek kell lenni ahhoz, hogy a mai viszonyokat látva valaki is tiltakozzon a feltevés hallatán, amely szerint pár év, évtized múlva már különféle állatok is szerepelhetnek az egyes sportágakban...
Szokás az elmúlt századot – mármint a huszadikat – a szexuális forradalom századának is nevezni. Nos, aligha múlik vagy csitul a közeli jövőben ez az igyekezet, pontosabban fogalmazva: az egyre betegesebb vágy minden után, tudni és ismerni és kipróbálni minden lehetséges félét és fajtát, amit csak a szex és a pornó nyújthat. Mindez olyan csömörhöz vezet, ami látszólagos kielégülést hoz csupán. Valójában inkább egyfajta kiégést, minden szellemi-lelki vonatkozás teljes elanyagiasodását jelenti. Az Amorf Ördögök remek kis sorával élve: „Le kéne már az erotikáról pöckölni az éhen halt legyet”... De idézhetjük a francia filozófus, Jean Baudrillard szavait is: „A pornó úgy mutatja be a szexet, ahogyan azt a valóságban sohasem lehet átélni – valóságosabb a valóságnál, ezért olyannyira vonzó.”
Lám, a totális realitás – és vele szemben a másik oldal, a virtuális szex... A szexualitás tehát ugyanolyan fogyasztási cikké válik, mint az automobil, az mp3 vagy az elektromos fogkefe...
Ami pedig ismét a monogámia kérdését illeti, valójában az európai kultúra mindig is hazugságban élt – hiszen már a Tizparancsolat idevágó pontja is arról árulkodik, hogy legalábbis gondolataink szintjén valami már régóta nincs egészen rendben... Tény, hogy minden európai országban a monogámia a törvényes állapot, ennek értelmezése azonban csakis vertikális síkon történik! Ez azt jelenti, hogy jó esetben a szerelmek nem fedik egymást időben, ám a statisztikák szerint egy mai férfi nyolc-tíz nőbe szerelmes „igazán” élete során... Mi ez, ha nem horizontális poligámia? Ráadásul az emberek 10-15 %-a valódi poligámiában él, csak éppen a szerető(k) és a feleség nem élnek egy fedő alatt... Csak nagyon kevesen vannak, akik valóban monogám életet élnek, és a boldogító IGEN-t csak egyszer, egyvalakinek kimondva élnek boldogan, sülve-főve egyesülve, amíg meg nem halnak. És mai világunkban, ahol a Tízparancsolat és egyéb erkölcsi alapelvek elavultnak és meghaladottnak számítanak, nem is csoda, ha a helyzet ezen a téren is rosszabbodni fog. Alibink van rá, Darwin úr és elmélete e téren is tisztára mosta lelkiismeretünket. Íme, a tökéletes igazolás, Peter Weiss szexológus szavaival: „Az evolucionizmus alapján a Homo sapiens sapienstől, tehát mindannyiunk közös ősétől nem állt távol a promiszkuitás, valamint monogámiája sem szólt egy egész életre.”Lám, ilyen egyszerű az egész.
Nem elhanyagolható az ún. „digitális” szexuális forradalom sem. Az internet tíz leglátogatottabb oldala közül hat-hét csaknem minden fejlett európai országban pornográfiával foglalkozik. Lehet már filmet nézni, a nemrég kezdődött évszázad egyik slágere pedig Amerikában az az újdonság volt, amelynek keretében több tucat nő web-kamerát helyezett el hálószobájában, hogy az arra kíváncsiak végre ne csupán imitált, megrendezett közösüléseket és egyéb akciókat kukkolhassanak. Egyre több azoknak a továbbtanuló lányoknak a száma, akik ilyen szolgáltatásból fedezik tandíjukat... Népszerű az ismerkedés és a pornográf levelezés is, néha még az sem érdekli a résztvevőket, hogy milyen nemű a partner...
Mindezek azonban már túlontúl hagyományos módszerek, az újdonság legfeljebb a számítógép közbeiktatása, amivel minden gyorsabb és egyszerűbb. De van még egyéb lehetőség is: a testi élmény virtuális valóságát az amerikai hadsereg laboratóriumaiban fejlesztették ki, a pilóták viszonylag olcsó és biztonságos oktatására. Különleges szemüveg kell hozzá, és a képernyőn a tárgy az érintésnek megfelelően mozdulni látszik, reagál. És ami működik egy repülő esetében, miért ne működne más testek mozgásánál illetve mozgatásánál? De még ez sem elég: az „igazi” virtuális szex kidolgozásán lázasan dolgozik néhány cég, és állításuk szerint két, egymástól távol elhelyezkedő objektum tökéletes fizikai kapcsolatba léphet egymással néhány év múlva... A pszichológusok azt állítják, hogy ez a lehetőség sokat segít majd a szexuálisan frusztrált vagy krónikus magányban szenvedők esetében. Megint mások arról beszélnek, hogy nagyszerűen felhasználható a szexuális oktatásban. A gyártók pedig abban reménykednek, hogy minden „normális” ember használja majd. Úgy legyen! Éljen a Virtális Egybesült Állapot!
