A Brand New Heavies az A38 Hajón lép fel november 26-án, hogy egy hibátlan táncest keretei között bemutassa, milyen is a perfekt, rádió- és táncparkettbarát funk-soul-dzsessz.
A nyolcvanas évek végén a szintipop halott volt, az újhullám kifulladt, a rock és a metál teljesen érdektelenné vált, egyszóval úgy tűnt, a könnyűzene és a klubkultúra menthetetlen. És akkor két irányzat emelkedett ki a romok közül: az amerikai eredetű techno és az angliai acid jazz. Ez utóbbinak, e jellegzetesen angol, kicsit decens, kicsit távolságtartó, kicsit elegáns, de azért kellően forró stílus egyik bábája, egyben legfontosabb képviselője a Brand New Heavies.
Az eredetileg Brother International néven alakult zenekar új nevét egy James Brown-lemezeborítóról kölcsönözte. Klasszikus nyugat-londoni klubzenekarként indult, a névválasztásból sejthetően erőteljes, funkos muzsikát játszott, és a tagok ezeket az alapokat kezdték fűszerezni némi diszkós, dzsesszes, soulos motívumokkal. Az új klubzene - a BNH mellett köszönhetően a műfaj egyéb királyainak, mint például az Incognito vagy a Galliano - hamar elindult világhódító útjára, amiben nem kis része volt Gilles Peterson stílusteremtő lemezkiadójának, az Acid Jazz Recordsnak. A BNH is ide szerződött, ami megnyitotta előtte az utat az amerikai színtér felé. 1991-ben csatlakozott a zenekarhoz az amerikai N'Dea Davenport, és az elképesztő hangú egzotikus szépséggel a BNH rögvest a csúcson landolt.
A kilencvenes évek első felében a BNH uralta a klubsláger-listákat, Davenport volt az ügyeletes díva, a Dream On Dreamerhez hasonló arányos, ízléses, jól táncolható, ragyogóan komponált megaslágerekben pedig tobzódott az MTV. Aztán Davenport szólókarrierbe kezdett, kilépett a zenekarból, és távozását nehezen tudta kiheverni a Brand New Heavies. Bár kitűnő énekesnőkkel próbálkoztak, a régi népszerűséget nem sikerült visszaszerezni.
A zenekaralapító három londoni barát persze töretlenül dolgozott, majd tíz évvel a szakítás után, 2006-ban N'Dea Davenport visszatért a Brand New Heaviesbe. A legújabb album már ismét vele készült, és bár az acid jazz-korszaknak régen vége, a BNH elegáns, ízléses, dzsesszes-funkos muzsikája, nagyszerű énekesnője, remek zenészei még ma is fantasztikus hangulatú koncerteket produkálnak. Erről megbizonyosodhatunk az A38 Hajón is.
