Szinte példátlan eset, hogy egy színészt, akit Hollywood szeszélye a "B"-kategóriába száműzött egy tévésorozat repítsen vissza a filmgyártás csúcsaira. Kiefer Sutherlanddel éppen ez történt meg.

A kilencvenes években a nagy stúdiók olyannyira mellőzték a már addig is számos alkalommal bizonyító színészt, hogy úgy tűnt, neki végleg leáldozott a vásznon, hisz megtörtént ez már nála sokkal nagyobb filmkarriert befutott sztárokkal is, elég csak Micky Rourke vagy Kevin Costner példáját említeni. Aztán a 24 című, élő idős dramaturgiájú tévésorozat szuperszónikus sebességgel robbantotta vissza Sutherlandet a celluloidcsúcsokra, tegyük hozzá: cseppet sem érdemtelenül. Mára már azt a kijelentést sem szentségtörés megkockáztatni, hogy Kiefer lassan felnő apjához, Donald Sutherlandhez, pedig hát nála kevés nagyobb színész fordult meg valaha a filmvásznon.

A Tükrök egy elég igényesen összerakott pszicho-horror mindazoknak, akik szeretnek irracionális dolgoktól rettegni. Mondhatnám azt is, hogy A kör óta a legjobb a műfajában. (Ráadásul lássuk be, hogy Kiefer Sutherland valmennyi összevetésben nagyobb spíler, mint Naomi Watts.) Emellett éppúgy, mint a hétköznapi dolgok iránti félelemkeltés korábbi darabjai (A kör vagy a Fekete víz) ez is egy távol keleti film remake-je, csakhogy a 2003-as Into the mirror történetesen nem japán, hanem dél-kóreai darab.


Ben Carson (Kiefer Sutherland) rendőr volt, amíg véletlenül le nem lőtte egyik kollégáját, és ezért ki nem rúgták a testülettől. Munkanélküliként teljesen kicsúszott kezéből a gyeplő, alkoholista lett, így felesége végül kitette a szűrét. Húga kanapéján húzza meg magát, és úgy dönt, abbahagyja az ivászatot, hogy feleségéhez és két kisgyerekéhez visszatérhessen. Ahhoz, hogy a terv teljesüljön pedig elsősorban munka kell. Ben a Mayflower áruház kiégett romjainál vállal éjjeliőri állást. Nem is sejti, hogy életének igazi rémálma csak ekkor kezdődik. Az árúház hatalmas tükreiben valami nem evilági, valami kegyetlen, valami rettenetes leselkedik. Amikor Ben a tükrökbe néz, képmása a túloldali világ befolyása alá kerül, ami pedig a tükörképpel történik, az a hús-vér Benre is visszahat. Nemsokára családja is a tükrök mögötti szféra fenyegetésével szembesül, így hősünk
számára egyre világosabbá válik, hogy a szemközti világ lakói akarnak tőle valamit...

Emlékezhetünk, A kör című film nem volt valami jó hatással a televízió-készülékek értékesítésére. (Személyes ismeretségemben is akad olyan ember, aki a film bemutatása óta eltelt öt év alatt egyetlen éjszakát sem töltött olyan szobában, ahol tévé lett volna.) Ez egyébként - a tévéműsorok ismeretében lássuk be - nem biztos, hogy társadalmilag kártékony befolyás. Nos, ez a film sem lesz a tükörkészítő iparosok kedvence, ahogy az is feltehető, hogy a mozilátogatást követő napokban nem a borotválkozás lesz az urak, a sminkelés pedig a hölgyek legmegnyugtatóbb elfoglaltsága.

Külön exkluzivitásnak számít a cselekmény középpontjában álló tükörszoba, mely a megtestesült pszichológiai rémálom, az oda zárt személy ugyanis fizikailag képtelen levenni a szemét saját tükörképéről. A szoba foglyának sorrsában a kezelés után mások is osztozni kényszerülnek. Aztán minden megfordul. Épp, mint a tükörben.

Aki valamiféle újszerű spirituális élményre, a szellemvilág természetébe való mélyebb beavatásra számít a film kapcsán, az menthetetlenül csalódni fog, aki azonban beéri közel két órányi idegfeszítő borzongással és a benne jó érzékkel elszórt fél tucatnyi pacemaker-gyilkos riadalommal, annak számára a Tükrök garantáltan jó választás lesz.