Találkozhat-e egy mérgezett egér 250 km/h-ás sebességgel az éppen heti bevásárlását végző éti csigával? Van-e egy jó szava a rohanó időnek egy öreg fához a Jókai téren? Igen, lehet. Szereted a várost? Pattanj biciklire, amin GPS van, de nem az igazi, fiktív, és tekerj 75 percig.
Találkozhat-e egy mérgezett egér 250 km/h-ás sebességgel az éppen heti bevásárlását végző éti csigával? Van-e egy jó szava a rohanó időnek egy öreg fához a Jókai téren? Igen, lehet. Szereted a várost? Pattanj biciklire, amin GPS van, de nem az igazi, fiktív, és tekerj 75 percig. Néha bújj el a kedvenc helyeden, mond el miért szeretsz ott lenni, majd ha akarod mások történetét is meghallgathatod, akik a te kedvenc helyeden jártak előtted. Nem szereted a város? Sem a biciklizést? Akkor meg azért pattanj a kétkerekűre, mert kíváncsi vagy másoknak mit jelent a városod. Fedezd fel, ismerd meg magadat, másokat, írd te a saját dramaturgia szerint a történetedet. Ezt kínálta a The Blast Theory több díjjal kitűntetett, s már Londonban nagy sikert aratott brit csapat interaktív színháza.Vajon a 21. században nem csak az életünk alakul át gyökeresen, de a létről, a hogyanról alkotott fogalmaink is? A művészeti műfajokat már határtalannak tituláljuk, de a fogalmát magának az előadásnak újra kell-e értelmezni? Az idei őszi fesztiválon örömmel üdvözöltem a PLACC 2008 kezdeményezését, amit a Művészet a helyszínen logóval láthatnánk el, bár ez egy kicsit félrevezető. Nem happeningek ezek, nem az „itt és most” rögtönzésre alapozott kreációja, hanem átgondolva a nagyvárosi lét elidegenítő hatásait, a mérgezett egér találkozását a csigával, már-már elfelejtett helyszíneken. Egy hely az csak egy helyszín ahol jártunk vagy emlékek csokra is? Megállítható-e az ember, kizökkenthető-e a létből egy kicsit, hogy a színház szemüvegén át láthassa önmagát és másokat is? Eldobott kacatok, utcára kiöntött ládányi fényképek, folyókból kihalászott emléktárgyak alkalmasak egy élő vagy kiállításformákba öntött megjelenítésre. De vajon nekünk mit jelent egy hely ahová az emlékeink kötnek? Úgy látjuk-e Budapestet, mint szmogos, dugókkal teli élő-holt konzerves dobozt, vagy memoárokkal telített könyvespolcot. A helyeinknek van genius lócija – a hely szelleme. Ki kell aknázni, ezt újfent felismerte jó néhány nagyváros a világban, fiatal kreatív művészeti csoportok aknázzák ki a lehetőséget. Most a placcon, a lengyel Teatr Stefa a Dürer kertet, a holland Wunderbaum a Mammut 2-t választotta, az angol Blast Theory pedig egész Budapestet alakítja színházzá. Éljen, színház az egész Budapest!
GPS, kicsit pszicho színház, élő videójáték, interaktív művészet, digitális élő közvetítés, mobilnet, ebből a feltétekből gyúrták a Biciklis történeteket. A három brit triumvír Matt Adams, Ju Row Farr and Nick Tandavanitj akik a 90-es évek Dj klubjaikban a multimédia alkalmazásakor már ott voltak, azóta már rég újraírták mi is az előadás fogalma, a találkozás mássága, a befogadás új-definíciója, a médiával átitatott létünk visszássága, hogyan találkozik a high-tek az utca emberével, s az utca embere másokkal – szereplőkként. 1991-től rendszeres előadásokkal bombázzák a nézőket, nem tükör ez, a csak kívülről hamis képe, hanem a teljes belülről való megismerés – résztvevőként - értelmezése és esetleges paródiája. A csapat elnyerte többek közt a Golden Nica for Interactive Art, the Maverick Award Game Developers –t Amerikában.
A Gödör club helyszínén regisztrálás után pattanhatott az ember a kétkerekűre. A 75 perces akcióban minden korosztály részt vehetett. A vázon GPS-navigátorral ellátott mobiltelefonokkal tekerhetett, ahová akart. A navigátor képernyőjén kérdések jelentek meg, közben a rejtőzködő helyre is kiszakíthattad magad, a füleseden hang szól: pl. „menj el a kedvenc reggeliző helyedre”. Te odamész, emlékezel és bemondod a headsettedre. Tekersz tovább és megint elbújsz, nem önmagad elől, (de azt is lehet) és választhatod a screen-en, hogy meghallgathatod mások történetét, akik tegnap kerekeztek egy másik helyre, vagy ha mákod van a te helyszíneidre, s végighallgatod mit jelent ez másoknak? A különféle helyszínekből és történetekből összeálló „előadás” nemcsak a város megszokott arculatát festi át, de saját mentális térképünket is megrajzolta. Az egész anyagot online rögzítik és közzéteszik a világhálón.