„A velencei kalmár komikus vagy éppen lírai színei ellenére alapvetően komor tónusú mű, elgondolkodtat, sőt állásfoglalásra kényszerít, hiszen a mindenkori közösség együttélési szabályaira kérdez rá” – olvasható a Centrál Színház új bemutatójának ajánlójában. Az est zenei anyagát élőben a Harcsa Veronika Quartet szolgáltatja, „érzéki, érzékeny, derűs muzsikával”, és egy légies énekesnővel a színpad bal szélén.
HV: Kilógok a színészek közül, hiszen nem vagyok jelen a játéktérben. Az egész darab egy tárgyalóteremben játszódik, és én nem ebben a teremben ülök. Úgy fogalmazott a rendező, Puskás Tamás, hogy én egy másik dimenzióból szemlélem az eseményeket, és azokra reflektálok énekben. Így szereplője is vagyok az eseményeknek, meg nem is.
A zene kifejezetten az darabhoz készült?
HV: Vannak olyan dalok, amelyeket már játszunk a zenekar november végén megjelenő lemezén. Természetesen ezeket is átalakítottam, és van egy-két olyan betétzene, ami teljesen az előadáshoz készült. Az előadáson olykor csak a többiek zenélnek, főleg a feszültséget, az egyes jelenetek intimitását fejezik ki, az éppen jelen lévő érzelmeket reagálják le. Az én szerepem más szemszögből közelít: mintha már az egész történet lezajlott volna, és én összegezve néznék rá, kicsit távolról, kívülállóként.
Ezek elég szomorkás dalok, holott a darabot Shakespeare vígjátékai közé szokás sorolni – bár erre a rendezés is rácáfolni látszik.
HV: Tény, hogy nagyon sok rész van benne, amin lehet nevetni, amin jól lehet szórakozni, viszont az egész véresen komoly kérdéseket boncolgat. Igaz, hogy nem is tragédia, de valahol a kettő között van. Azt hiszem, hogy a rendező azzal is inkább a komolyság felé akarta elvinni az előadást, hogy minket hívott meg, és nem egy vidámabb, viccesebb zenekart.
Személy szerint szívesen jársz színházba?
HV: Nem járok olyan gyakran színházba, mint amilyen gyakran szeretnék, hiszen nehéz szabad estét találnom. Általában modern darabokat vagy alternatív feldolgozásokat választok, nem klasszikusokat, ami azt hiszem, az életkoromból fakad.
HV: Amikor koncertet adunk, nem tudok színészkedni. Akkor a színpadon számomra nincs színészet. Azért is van ez, mert a saját dalaim énekelem, és megtörtént érzelmeket élek újra. A jelenlegi színházas munka viszont nagy tapasztalatot jelent nekem. Nagyon izgalmas volt végigkövetni a próbafolyamatot, tanulságos volt látni, ahogy a színészek átalakulnak, felvesznek egy szerepet. Sokat tanulok belőle.
Kipróbálnád te is ezt az átalakulást?
HV: Igen. Remélem, lesz rá alkalom.
A darabban csillogó, éterien légies ruhát hordasz. Ez egy kicsit már segít is ebben?
HV: Mindenképpen, a külső szemlélő szerepét segíti elő. Egyrészt a színe és az anyaga miatt van benne valami angyalszerű, másrészt nem lehet eldönteni róla, hogy egy lebernyeg-e, vagy egy estélyi ruha: sok arca van, sokféleképp lehet hordani. Egyébként nemcsak a színházban, a koncerteken is nagyon sokat segít nekem a fellépő ruha, ami legtöbbször más, mint amiben kimegyek az utcára.
Ha te ajánlanád az előadást a közönségnek, hogyan tennéd?
HV: Mindenkinek ajánlanám, akit érdekel Shakespeare vagy a zenekar, illetve a csodálatosan felújított Centrál Színház. Azt hiszem, ez egy olyan előadás, ami ki tud szakítani minket a hétköznapokból, miközben olyan kérdéseket vet föl, amikkel az ember nap mint nap szembesül.
A legújabb, Red Baggage című lemezük bemutató koncertje az A38-on lesz november 27-én.
További info: www.harcsaveronika.hu, www.myspace.com/harcsaveronika
R: Puskás Tamás
FSZ: Haumann Péter, Simon Kornél, Janicsek Péter, Kovács Vanda
Közreműködik: Harcsa Veronika Quartet
Bemutató: Centrál Színház, 2008. október 17., 19:00 2 óra 10 perc egy szünettel
További időpontok: 2008 október 26., november 2., 15., 30.
A cselekmény helyszíne egy tárgyalóterem, ahol minden szereplő végig a színen van pazarul csillogó bársony-, brokát-, selyemruhájában. Csak a zsidó és a lánya lóg ki, nemcsak öltözetben. És ki is fog, hiába menekül Jessica, Shylock lánya szerelme karjaiba. A származás mindent elront. Vagy a pénz? Vagy a nem igazi szerelem? A feledésre való képtelenség?
A rendezés ügyesen kever a klasszikus bohócjelenetek, replikák közé érdekes ötleteket, mint a két barát, Antonio és Bassanio egymás iránti vonzalma, a pazar mesejelenetek a három ládával, a szerelmes andalgások jazz-zenére.