Október elején megalakult a Magyar Gyerekkönyvkiadók Egyesülése, egyelőre hét kiadót egyesítve zászlaja alatt: General Press, Holnap, Kráter, Naphegy, Pagony, Presskontakt és Vivandra. A gyermekkönyvkiadás szakmai érdekképviseleteként tevékenykedni kívánó fórum igazgatóját, Besze Barbarát kérdeztük a megalakulás okairól és az új intézmény céljairól.
Még a 2006-os Könyvhéten, illetve a 2007-es Bolognai Nemzetközi Illusztrációs és Gyermekkönyvvásár szervezése magyar kiadói részvételének szervezése közben vetődött fel a gondolat, hogy érdemes volna létrehozni egy egyesületet, amely hathatósabban képviseli a minőségi gyerekkönyvkiadás érdekeit. De az egyesülés reményeink szerint nem csupán a külföldi vásárokon, de itthon is segítségére lesz a kereskedőknek és természetesen az olvasóknak abban, hogy könnyebben tájékozódjanak abban a könyvtengerben, amely most a nagyobb könyvesboltok és online áruházak kínálatát jellemzi. Hisszük ugyanis, hogy az igényes szülő a szellemi táplálékot is megválogatja a gyermeke számára. Aki a minőségi gyermekkönyvek iránt érdeklődik, (például) az egyesülés kínálatából könnyen és gyorsan tájékozódhat.
Miért van szükség a hazai gyermekkönyv-kultúra ilyetén támogatására? Hogy állunk egyéb támogatókkal?
A hazai minőségi gyermekkönyv-kultúra örvendetes módon gyarapszik, de a jó könyvek nem feltétlenül tudnak eljutni az ország kisebb zugaiba, könyvesboltjaiba. Hisszük, hogy az igényt teremteni is kell, és nem kizárólag kielégíteni: ha látja a szülő a minőségi, akár leghaladóbb, irányt mutató könyveket, amelyekben szöveg és kép önálló entitások, de egymás kiegészítői, amelyekben nem tabu a tabu (szülők válása, gyász a családban, testvéri féltékenység, stb.), amelyek bátran szembe mernek nézni a kortárs szociális problémákkal (bőrszín és vallási különbségek, hátrányos helyzet, sérült gyermekek stb.), amelyekben a macska nem kizárólag selyemgombolyító édes-aranyos pofika hatalmas szempillákkal, akkor elindulhat valami változás a hipokratikus társadalom szélsőségesen prűd és énközpontú világszemléletében. A gyermekkönyv-kultúra progresszívabb irányzatainak ma kiadói-kritikusi-olvasói kevés létszámú szubkultúrája létezik, és ezen szeretnénk némiképpen segíteni a magunk eszközeivel.
Ha csak vázlatosan is, áttekintené a jelenlegi gyermekkönyvkiadás nehézségeit?
A problémákat részben említettem az előzőekben, tehát a gyermekkönyvek eladásakor számos nehézség a terjesztéskor keletkezik. Nem egy esetről hallottam és a kiadóban [B. B. a General Press irodalmi vezetője – a szerk.] is tapasztaltam, hogy nagy nevű kereskedő azzal utasított el amúgy nemzetközi díjak özönével elismert illusztrátort, mert személyesen a vezetőnek nem tetszett a könyv. Ez persze jogában áll, a könyvet kereső vásárlót viszont arról tájékoztatta (félre), hogy a kiadó visszavonta a könyv forgalmazását. Ezt a magatartást enyhén szólva nem tartjuk piacképesnek, így ezzel és az ilyen típusú könyvekkel arra „kényszerülünk”, hogy alternatív(abb) terjesztési módszereket keressünk. Ilyen a gyerekkönyvekre specializálódott könyvkereskedés (a sokak által ismert Pagony mellett szerencsére a napokban nyílt meg Budán másik tagtársunknak, a Naphegy Kiadónak ilyen üzlete, ahol minden kapható, ami a minőségi gyerekkönyv-kategóriába tartozik). (Zárójelben jegyzem meg: ezek is csak fővárosi üzletek. Ki tud vidéki gyerekkönyves boltokról? Mert szerintem, lenne rá igény.) Alternatív csatorna lehet a játékboltokkal vagy a gyerekeknek szóló kiállítások múzeumboltjaival való kapcsolatépítés, illetve kapcsolattartás, de fontosnak tartjuk a könyvtárakkal, iskolákkal, óvodákkal történő nexusok mélyítését is. Szeretnénk több író-illusztrátor-olvasói fórumot szervezni, közvetlen visszajelzéseket kapni a gyerekektől és a szülőktől.
A magyar gyerekkönyvkiadás további nehézségei közé sorolom a szakemberhiányt. Több gyermekirodalomra szakosodott esztéta, kritikus, a gyermekkönyvek szakirodalmával (mert ilyen is van ) foglalkozó lap kellene, illetve a jelenleg itthon megjelenő kritikai lapok (pl. a Csodaceruza) szélesebb körben történő terjesztése is fontos kérdés kellene, hogy legyen. Mindezen hiányok oka, amire Nagy Boldizsár gyerekirodalom-kutató utalt nemrégiben egy rádiós nyilatkozatában, hogy nincs ma Magyarországon a felsőoktatásban erőteljes gyermekirodalom-oktatás és gyermekirodalmár-képzés, s baj (ezzel összefüggésben persze), hogy nem létezik a gyermekkönyvek kutatásának önálló intézete, legalább egy komoly tanszék, műhely erejéig. S baj, hogy a terjesztő – nagy úr létére – nem veszi a fáradtságot, hogy bővebben tájékozódjon könyvekről, hanem – tisztelet a kivételnek – berögzült esztétikai műveltségén múlik egy jobb sorsra érdemes (gyerek)könyv élete.
Az általános célok mellett, milyen konkrét elképzelések szerepelnek a közeljövő tervei között?
Nagyon készülünk a jövő márciusi bolognai vásárra; remélem, tudunk szerezni rá támogatást, mert kész anyagi csőd amúgy ott kiállítani, de muszáj: ez jelzi a külvilág felé, hogy Magyarország, köszöni, jól van, és fantasztikus dolgokra képes, ha gyermekkönyvekről van szó… Nem tudom, belefér-e idén egy kisebb kiadói fórum megszervezése, jelen pillanatban természetesen mindenki a bolognaihoz képest nem kevésbé jelentős frankfurti vásárral van elfoglalva (gyerekkönyvesek ott is vannak igen szép számban a világ minden tájáról), aztán pedig pár hétig biztosan mindenki a post festum dolgaival lesz elfoglalva. De tavasszal szeretnénk részt venni, akár társszervezőként az áprilisi Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál Gyermekirodalom-részén, vagy a márciusi, már hagyományosnak mondható Gyermekkönyv-fesztiválon.
Az Egyesülést alkotó jelenlegi kiadók mellől fájón hiányoznak bizonyos nevek. Hazánk egyik patinás gyermekkönyvkiadója, a Móra nem kívánt élni a tagság előnyével? S mások?
A Mórát nyáron épp a vezetőváltása idején kerestük fel, s pályázat miatt sürgősen szükségünk volt a döntésükre, de érthető okok miatt erre ott és akkor, azonnal nem tudtak választ adni. Azért nagyon bízom benne, hogy nem kell sok idő, és tagtársunkként üdvözölhetjük a Móra Kiadót. Másokat is megkerestünk, egy komoly ifjúsági kiadó az utolsó pillanatban visszamondta a tagságot egyéb okokra hivatkozva; őbennük is nagyon bízom, hogy meggondolják magukat. Volt, akinek borsos volt a tagsági díj (fél évre 40.000 Ft), s szerintem többen kivárnak: ha azt látják, hogy valóban megéri tagnak lenni, akkor csatlakoznak. Én ezt nem ítélem el egyáltalán, új szerveződésnél ez teljesen érthető.
Milyen kritériumok alapján lehet tagfelvételt nyerni a szervezetbe? Csak kiadók lehetnek tagok? A gyermekkönyvkiadás színvonal-javításának egyéb szorgalmazói nem lehetnek tagok?
Úgy döntöttünk, csak könyvkiadókat veszünk sorainkba, s azok közül is csak azokat, amelyeket a tagság szavaz meg, minőségi szempontokat mérlegelve. Hozzáteszem, az alapító tagok között több kiadó is van, aki kiskereskedőként is dolgozik, de ez még belefér.
Kinek az érdekeit védi az egyesülés? A kiadókét, a gyermekekét? a könyvkiadásét? a kereskedőét?
Álszentség lenne azt mondani, hogy az egyesülés, bár nonprofit, kizárólag az olvasók érdekeit védi az esztétikai környezetszennyezés ellen. Mivel profitérdekelt vállalkozásokról van szó (legalábbis többségében: a Kráter Műhely például egyesület), az is a célunk, hogy az általunk magas színvonalú szöveg- és képi világgal rendelkező könyvekként értékelt árunkat minél több helyen és többen megismerjék, megszeressék és vásárolják. Viszont ezekről a könyvekről meg valóban azt gondoljuk, hogy a magyar gyerekek képalkotását, vizuális kultúráját és kreativitását fejlesztő kiadványok, amelyek többek között a szövegértést segítik és növelik az intelligenciahányadost, tehát számokban is kifejezhető, hosszú távon a közjót szolgáló tevékenységet szeretnénk ebben az egyesülésben végezni.
A szervezet nonprofit, miből kívánják finanszírozni céljaik elérését?
Egyelőre a tagdíjból fedezzük a napi szintű munkát, de folyamatosan keressük a pályázati lehetőségeket, s próbálunk majd, lehetőségeinkhez mérten, fundraising [adománygyűjtő] munkát is végezni.
Hogyan képzelik el az optimális könyvforgalmi helyzetet és minőséget a jövőben?
Hát úgy, hogy nem győzzük utánnyomni az addig eladhatatlanul szép könyveinket … Remélem, hogy egyre nagyobb fóruma lesz a minőségi (gyerek)könyveknek, s a pár éve már elkezdett minőségi gyerekkönyv versus giccskategória című szakmai vita nagyobb nyilvánosságot kap, vagy a terjesztés nehézségei picit oldódnak, az olvasóközönség nagy részére pedig nem botránkozik meg, ha meglátja egy bolt könyvespolcán például a Kaki- vagy a Halálkönyvet…
