Szeretnivaló tragikomédia egy lepusztult videotéka hétköznapi hőseiről: Michel Gondry sajátságos humorú filmmel tiszteleg a VHS-formátum előtt. A történet középpontjában egy legendás ház legendás üzlethelyisége áll – valahol New Jersey-ben. Itt él Elroy Fletcher (Danny Glover), aki a Be Kind Rewind nevű kölcsönzőt vezeti.

Hajlott kora ellenére maga is belátja, hogy a VHS-ek ideje lejárt, úgyhogy elindul, hogy szétnézzen a konkurenciánál. A modernizálás lehet az egyetlen megoldás a pénzügyi nehézségekre; ha Elroy nem tesz valamit, az háza lebontásába és élete széthullásába kerül. Távollétében azonban fogadott fia, Mike (Mos Def) és barátja, Jerry (Jack Black) szokás szerint hibát hibára halmoz. A kényszerképzetektől hajszolt Jerry betör a közeli üzembe, ahol áramütést kap, ráadásul nem csekély mágnesességgel töltődik fel, és ahogy másnap a videotéka polcai közt jön-megy, tudtán kívül letörli a szalagokról a filmeket. A helyzet kritikus, hisz a kuncsaftok egyre másra jönnek, egyikük a Szellemirtókra kíváncsi,
másikuk a Robotzsarura. Időhiány miatt az egyetlen ötlettől vezérelve hőseink újraforgatják a filmeket ezzel feltalálva egy új műfajt, ami váratlan népszerűségre lel a tékát látogatók körében. Hiába azonban az elsöprő siker, nem mindenki támogatja az egyedi gyártású („svédelt”) filmek terjesztését.

A film első harmadában kissé erőltetettnek hat, és a csúcspont, maga az áramütés is túlzásnak tűnhet, mégis ez válik a történet mozgatórugójává. Akik ekkor kimennek a moziból, azok csalódni fognak a rendezőben, de ami nagyobb baj, hogy egy nagyon szórakoztató filmről maradnak le. A pályáját videoklip- és reklámfilm-rendezőként kezdő Michel Gondry ismét tanúbizonyságot tesz sokoldalúságáról. Korábbi filmjei, az Egy makulátlan elme örök ragyogása és Az álom tudománya után Gondry egy könnyed és mulatságos, mégis csupaszív vígjátékot készített.

A francia rendező filmjei mindig egy-egy díszletvilágba vezetnek el, ahol nem a pontosan kidolgozott részletek a fontosak, csupán a funkció. A szokásos pszichoanalízis-látványarzenál most is megjelenik, de ezúttal nem lefojtott érzések és vágyak képeinek kölcsönöz otthont, hanem egy nyomorúságos élet sosem létezett múltbeli dicsősége iránti nosztalgiát idézi meg esetlen bájával. Ha nem sokat értesz az előző monatből, azért ne hibáztasd magad, kedves olvasó, ez azt jelzi csupán, hogy még nem láttad a filmet. Ne szégyenkezz, de ne is habozz, sürgösen válts jegyet rá!


A rendező számos filmetüdje és videoklipje érhető el a youtube.com közönsége számára is, így egyre többen kaphatnak rövidebb ízelítőt abból a csodálatosan egyedi gondolat- és látványvilágból, ami Gondry védjegye. Jellegzetes darab például a miniatürizált Rubik-kocka kirakásának néhány másodperces megörökítése, a már-már youtube-klasszikussá vált "Michel Gondry Solves a Rubik's Cube with his Nose" című pár perces bemutató. Emellett a youtube-on nem csupán a Tekerd vissza, haver!-ben látható videók találhatóak meg. A film még nem is járt a hazai mozikban, amikor már tízesével jöttek fel az oldalon az internet-felhasználók által "svédelt" házi remekek. A keresőkifejezés: "sweded". Nem kérdés, a rendező egy tökéletesen új műfajt hozott létre, melynek jövőbeli népszerűségét ma még felbecsülni sem lehet.

Humoros és egyben szomorú filmet alkotni a legnagyobb kihívások egyike, de nem Michel Gondryval lenne dolgunk, ha nem abszolválná nagyvonalúan ezt a feladatot is. Aki szereti a Gondry-féle valóság-sematikus képi világot, annak ez a film is tetszeni fog, de aki csak jól akar szórakozni, annak éppúgy érdemes ellátogatni a moziba a Tekerd vissza haver!-re, erre az ellenállhatatlanul bájos filmre, mely frenetikus humorral lopja vissza a mozi iparágának nagyüzemi világába a filmezés amatőr gyökereit.