Somlói borokról mindig óvatosan fogalmazok, amióta egy kolléga azt találta leírni Oszvaldék 2002-es olaszrizlingjéről, hogy annak animális jegyei a lószőrt és a nyereg illatát idézik. Én azóta a kutyapóráz ízét keresem minden kortyban. Lőszőrt neki, mégis teszteljünk egy somlait. Azonnal kiderül, hogyan sikerült Györgykovács Imre 2006-os olaszrizlingje.

Somló és az olaszrizling házassága a mennyben köttetett - ezt a nagyon jó mondatot sajnos nem én találtam ki, olvastam valahol. Ettől függetlenül akár igaz is lehet. Járjunk utána gyorsan. Györgykovács Imre a kézműves mesterek netovábbja, etalonja ebben a hazában. Somlói borász, aki a feleségével csöppnyi egy hektáron készíti kiváló borait, és egyáltalán nem kívánja felvásárolni a fél határt, hogy ugyanazon címke alatt egy kis fagyállóval feljavított, kéngőzbe burkolt lőrét kínáljon a tisztelt publikumnak.

Györgykovács Imre nem szorul rá az efféle sunyi hitelrontásra. Az olaszrizling mellett furmint, hárslevelű, tramini osztozik azon az egy hektáron (ami 1979-ben még csak fél hektár volt, ilyen ütemű növekedésnél tehát számításaim szerint 2154-re nőhet nagybirtokká a Györgykovács-birodalom. Ez persze csak tréfa, ne nőjenek ők sehova, az életük, munkásságuk nem erről szól). Kezdő borkedvelők kedvéért azért mondjuk el: egy hektáron az ember szó szerint személyes ismerettséget ápol minden egyes szőlőszemmel. Talán ettől is jók, jobbak a minibirtokosok, mondom ezt én, a kézműves borászat nagy tisztelője, de tessék velem vitatkozni. Györgykovács-bort inni viszonylagos ritkasága miatt valóban társasági esemény, igaz, azt sem hallgathatjuk el, hogy egyidejűleg heves sznob ájuldozás lengi körül a mestert, aki viszont nem kíván fanclubot alapítani, marad inkább egyszerű borász, köszöni szépen.

Tiszta, zöldessárga szín. Illatfelhőjéből körte, alma és őszibarack tűnik elő. Hallatlanul finom, jellegzetes illat, mostantól megismerjük száz közül is. Nagyon harmonikus, telt íz, jellegzetes olaszrizling jegyek, korrekt mineralitás és gyümölcsösség. Savai mintha lágyabbak volnának a megszokott somlóinál, egyáltalán nem karcos, érdes, köves, de a bor mégis stabil, erőteljes. Kiválóan sikerült, megéri az árát. Ősszel innám, lugas alján, Krúdy-könyvvel a kezemben, csaplárosnéval az ölemben.