Ezrek rémültek halálra és hagyták el pánikszerűen otthonaikat, a telefonvonalak pillanatok alatt felforrósodtak: 70 évvel ezelőtt, 1938. október 30-án Orson Welles A világok harca című H. G. Wells-mű rádiójáték-változatával megmutatta, milyen félelmetes hatása lehet a modern médiának.
Howard Koch, aki négy évvel később a Casablanca írójaként került be a filmtörténetbe, olyan realista forgatókönyvet írt Welleséknek - váratlan programmegszakításokkal, gyorshírekkel és különböző hanghatásokkal -, hogy rengetegen valóságosnak hitték a "tudósítást" - annak ellenére, hogy az adás előtt, majd alatta többször is felhívták a figyelmet: csupán fikcióról van szó. A pánik azonban sokkal erősebb volt annál, hogy erre odafigyeljenek. Voltak, akik menekülni próbáltak, mások a rendőrséget és a lapszerkesztőségeket bombázták telefonhívásaikkal. Arról eltérőek az adatok, hogy mennyien estek a rettegés áldozatául.
A tekintélyes Princetoni Egyetem tíz évvel későbbi tanulmánya szerint legalább egymillióan kerültek így vagy úgy a műsor hatása alá.
Egy korabeli fültanú, a most 95 éves Henry Brylawski ügyvéd elmondta, hogy éppen menyasszonyához tartott gépkocsin Washingtonba, amikor hallotta a rádióközvetítést. Benne fel sem merült, hogy valóságos hírt hall, annál nagyobb volt a megdöbbenése megérkezésekor, hogy kedvese és annak nővére teljesen magukon kívül voltak. Aztán a másnapi lapokból megtudta, hogy még nagyon sokan ugyanígy élték át a rádiójátékot.
Scott O'Callaghan, a South Vermont College humántudományi professzora, aki könyvet szentelt az esetnek, úgy vélekedett, hogy a műsor hatása "kikristályosította azokat a feszültségeket és félelmeket", amelyek az amerikaiakban éltek a második világháború előestéjén. "Az idegenekkel való ellenséges találkozás perspektívája éppen elég reális volt sok amerikai számára. A rádióműsor lehetővé tette nekik, hogy egy órán át féljenek" - mondja a professzor, aki szerint A világok harca egyúttal lecke is volt a média hatalmáról. "Welles megmutatta, hogy ezt a hatalmat nem lehet félvállról venni" - tette hozzá.
Az amerikai "marslakó-invázió" után hasonló rádióadással próbálkoztak 1944-ben Chilében, 1949-ben pedig Ecuadorban. Ez utóbbinak tragikus következményei is voltak. A pánikba eső, majd kijózanodásuk után feldühödő hallgatók felgyújtották a quitói rádió épületét, és az összecsapásokban hatan életüket veszítették. 2001. szeptember 11-én viszont "A világok harca-szindróma" fordítottját élte át az Egyesült Államok és az egész emberiség: milliók hitték a CNN első New York-i képei nyomán, hogy egy új katasztrófafilm előzetését látják.
Orson Welles számára A világok harca jelentette a belépőt a film világába, és ha már megtapasztalta a modern média hatásmechanizmusát, 1941-ben megrendezte a sajtóról valaha készült legnagyobb filmet, Az aranypolgárt. Ami A világok harcát illeti, 1953-ban készítettek először filmet belőle, producere a magyar születésű George Pál volt. 1978-ban Jeff Wayne rockmusicalben dolgozta fel a témát, 1988-ban amerikai tv-sorozatban éledt újra Wells regénye. 2005-ben Steven Spielberg már az új szupermozi igényeinek megfelelő filmet készített belőle.
