Kovács Ildikó bábrendező címmel jelent meg a januárban elhunyt bábművész pályáját bemutató kötet; a kiadványt az alkotó emlékére rendezett délutánon mutatták be csütörtökön Budapesten, a Bajor Gizi Színészmúzeumban, ahol bábelőadások és kiállítás is várta az érdeklődőket.

Az Országos Színháztörténeti Intézet és Múzeum (OSZMI), valamint a Koinónia közös kiadásában megjelent, számos grafikával és fotóval illusztrált 375 oldalas kötet végigköveti a bábszínház-alapító, rendező Kovács Ildikó legjelentősebb rendezéseit az erdélyi korszakból, melynek állomásai Nagyvárad, Kolozsvár, Nagyszeben és Bukarest voltak, valamint a magyarországi rendezések helyszíneit Debrecentől Kecskeméten át Zalaegerszegig.

Az OSZMI ismertetője szerint az olvasó megtudhatja például, milyen volt Yves Yolie vendégszereplése Bukarestben, hogyan alakult meg a Kolozsvári Bábszínház, és milyen hatást gyakorolt Grotowsky az erdélyi magyar bábjátszásra. A pályakép külön kitér azokra az iskolákra, meghatározó egyéniségekre, akik döntő befolyást gyakoroltak Kovács Ildikó rendezői személyiségének kialakulására.

"Elsődleges volt számomra, hogy a kortársak, akikkel lehetőség nyílt beszélni, minél több konkrétumot, akár apróságnak is tűnő részletet elmeséljenek arról, hogyan rendezett Kovács Ildikó”- írta a kötet szerkezetéről Szebeni Zsuzsa, az OSZMI határon túli referense.
Az Adjátok vissza a gyermekkort! című csütörtöki rendezvényen az érdeklődők több bábelőadást is megnézhettek élőben, illetve felvételről a Bajor Gizi Színészmúzeumban, ahol kiállítás is nyílt Kovács Ildikó festményeiből és Sipos László grafikus illusztrációiból.

Kovács Ildikó (1927-2008) bábszínészként kezdte pályáját, de 1950-től rendezéssel is foglalkozott. 1952-től a kolozsvári Bábszínház rendezője lett, 1955-1958 között Nagyváradon dolgozott, majd ismét Kolozsvárra szerződött, s nyugdíjazásáig a társulat tagja volt.
Létrehozta a MIM 7 nevű csoportot, amellyel számos sikeres pantomim-előadást mutattak be, több produkcióban ötvözte a bábok, mímesek és színészek játékát. 57 éves pályafutása alatt rendezői, színésznevelői munkájával a Kolozsvári Állami Bábszínház és a kecskeméti Ciróka Bábszínház arculatát és társulatának fejlődését is meghatározta.

Tizennégy bábdarabot írt, illetve dramatizált. A művésznek már pályája elején, 1959-ben (Árgyílus királyfi) és 1961-ben (Csipkerózsika) jelentős rendezései voltak az akkori budapesti Állami Bábszínházban. Egyik utolsó rendezése is ehhez a színházhoz fűzi, a Budapest Bábszínházban 2004-ben állította bábszínpadra a Cervantes műve alapján általa írt, felnőtt nézőknek szóló, Don Quijote című előadást.