Elegancia és erőteljesség jellemezte Schiff András kedd esti zongorajátékát a Carnegie Hallban - írta a The New York Times kritikusa.

Egy zongora-előadást elegánsnak nevezni általában a művész kifinomult, kiváló, gyönyörű, de nem feltétlenül erőteljes technikájára utal. Schiff András azonban az elegancia és az erőteljesség hátborzongató kombinációját nyújtotta - áradozott Anthony Tommasini a lap csütörtöki számában a Kossuth-díjas zongoraművész előadásáról "Beethoven-szonáták tűzzel és fortéllyal" című írásában.
Mint a kritikus megjegyezte, noha Schiff koncentrációja tökéletes volt, nem tudta teljesen kizárni két egyszerre csöngő mobiltelefon hangját a 16. szonáta első tételének utolsó pillanataiban; a művész láthatóan bosszúsan pillantott fel a karzatra. A mobilcsörgés megzavarta időzítését a darab vidám befejezésekor. "Vajon mikor találnak ki végre olyan technikát, amely képes elhallgattatni a mobilokat a koncerttermekben?" - kérdezte a kritikus dühösen.

Ez volt az 54 éves magyar zongoraművész első Carnegie-beli fellépése az idényben, amelyben összesen négyszer lép fel, a következő idény előadásaival együtt megszólaltatja Beethoven 32 zongoraszonátáját. Csütörtökön ugyancsak színpadra lép, a 22-diktől a 26-ig terjedő szonátákat adja elő, többek között a híres Appassionata és a Les Adieux szonátát.