Az emberi kiszolgáltatottságot, az élet torz megnyilvánulásait, a kisebbségbe szorultság természetrajzát le lehet írni úgy, hogy az olvasó politikai rendszereken átívelő, egyetemes művet kapjon kézhez - ez a gondolat fogalmazódott meg azokon a rendezvényeken, amelyeket Bartis Attila és Dragomán György könyveinek román nyelvű kiadása kapcsán rendeztek a napokban Bukarestben.

A két erdélyi származású író, aki regényeivel Magyarországon már visszhangos sikert aratott, a bukaresti Magyar Kulturális Intézet által szervezett író-olvasó találkozón, valamint a Polirom kiadó által - több romániai, magyarországi, lengyelországi, németországi és írországi fiatal író számára - rendezett találkozón vett részt. Ez a kiadó adta ki román nyelven Bartis Attila A Séta és Dragomán György A fehér király című regényét.

A szerzők szerint bár mindkét könyv a Ceausescu-diktatúra korszakát írja le, mégsem a Ceausescu-diktatúráról szól, s még csak nem is kifejezetten Romániáról vagy a romániai magyarságról. "Nem az etnikai konfliktusról vagy az erdélyiségről akartam szólni, hanem magáról a kiszolgáltatottságról és általában az elnyomásról" - mondta az MTI-nek az 1973-as születésű, marosvásárhelyi származású Dragomán György, aki 1988 óta él Budapesten.
Bartis Attila valamivel korábban, 1968-ban látta meg a világot Erdélyben, neki már a diktatúra éveiben - 1984 és 1988 között - el kellett hagynia hazáját, az 1989-es rendszerváltás óta azonban sűrűn jár haza. A Séta című regénye ugyancsak többről szól, mint egy konkrét politikai rendszer karikatúrájáról. Bár kétségtelen - mondta az MTI-nek -, hogy a kommunista diktatúra annak idején katalizátorként felfokozott mindent az abszurditásig, de a groteszk jelenségek nem szűntek meg a diktatúra bukása után sem. "Szó nincsen arról, hogy minden, ami ebben az országban 1989 előtt történt, az kizárólag a kommunizmusnak lett volna a sajátja" - vallja az író.

Bár e regények groteszk ábrázolásmódjához az egykori diktatúra irracionalitása
szolgáltatta az alapanyagot, mindkét író úgy látja, hogy abszurditásból korunkban sincs hiány. Bartis Attila szerint az a régi abszurditás tragikus volt, a mai torz jelenségek sokkal inkább nevetségesek.
Dragomán György is úgy véli: a mai kor bőven szolgáltat groteszk témákat, megfelelő érzékenységgel fel lehet azokat ismerni. Példaként említi, hogy most éppen egy olyan novellán dolgozik, amelyben egy birkózó elmeséli: miként kellett egy hét alatt lefogynia tíz kilót, hogy eljusson az olimpiára.
Mindkét író bevallja ugyanakkor: gondolkozásukat mégiscsak alapvetően meghatározza, hogy hol és milyen közegben élték meg gyerekkorukat. "Esélyem sincs másról írni, az a volt korszak továbbra is az én belső világom, most már erről szól egész életem, az ébredéstől a lefekvésig" - mondta Bartis Attila. Dragomán György felidézte Magyarországra költözését: "Bár nem érzem rosszul magam, mégsem érzem otthon magam Budapesten, de máshol sem. Otthonomat egykor elveszítettem, és azóta sem találtam meg".