Az NME magazin közönsége nemrégiben a világ legjobb frontemberének kiálltotta ki, most pedig szintén ugyanez a lap a Godlike Genius díjat szánja neki. Robert Smith azonban úgy gondolja, mindez a Cure érdeme, nem egyedül az övé.

A ShockWaves NME Awards 2009-ben a Brixton Akadémián óriási partit szervez, és február 25-én ismét a zenei ikonokat ünnepli. A Godlike Genius díjat már biztosan a post-punk csapat, a The Cure frontembere, Robert Smith kapja.

Az NME díját azok az előadók kapják, akik az évek során formálták a zenei életet. A díjat John Peel, The Clash, Ozzy Osbourne, a Primal Screen és a Manic Street Preachers is átvehette már.
"A díjat a csapat kapja. Azt hiszem, ez a Cure eddigi munkájának elismerése. Nagyon hüyén nézne ki, ha úgy vennénk át a díjat, hogy azt mondjuk: Hé, hallottátok az új CD-nket? Szóval ezt nem fogjuk megkérdezni. A bulin játszani fogunk pár új és néhány régi dalt, és megpróbálunk 30 évet 30 percbe sűríteni!"- írja a The Cure honlapján Robert Smith.

A The Cure legutóbb 2004-ben adott ki nagylemezt, emellett pedig a négylemezes Join the Dots: B-Sides and Rarities, 1978-2001 (The Fiction Years) című albumot is: hetven Cure- dalt, néhány addig kiadatlan számot, egy 76 oldalas fotógyűjteményt és a zenekar egész történetének dokumentumait tartalmazta.
2005-ben Roger O”Donnell és Perry Bamonte kiszálltak. O’Donnell szerint Smith arról informálta őt, hogy azt szeretné, ha csak hárman lennének a bandában. O’Donnell a következő koncert időpontjáról már egy Cure-fanklub oldalról értesült, így maradtak hát hárman: Robert Smith, Simon Gallup és Jason Cooper, Porl Thompson pedig még ebben az évben csatlakozott.

Egy évvel később a banda felvette John Lennon "Love" című dalát, amely az
Amnesty International jótékonysági lemezén, a Make Some Noise-on jelent meg. Ez a dal az Amnesty oldaláról is letölthető, A CD 2006-ban jelent meg. Ugyanebben az évben a The Cure a Royal Albert Hallban koncertezett egy rákellenes rendezvény alkalmából.
A tizenharmadik lemez múlt héten került a boltok polcaira, ám már 2006-ban elkezdték írni, majd felvenni. Smith dupla albumot akart, aztán a Cure bejelentette a 2007 őszére tervezett turné elhalasztását, hogy folytatni tudják a lemezfelvételt. A 4:13 című album végül október végén jelent meg, ezt megelőzve a csapat kiadott négy Single és egy EP albumot is ("The Only One", "Freakshow", "Sleep When I'm Dead", "The Perfect Boy" és "Hypnagogic States" címmel).

Október 27-én az NME magazin borítóján láthattuk Robert Smith-t, ezt megelőzően akit a magazin olvasói a világ legjobb frontemberének szavazták meg. Az énekes egyben exkluzív interjút is adott a lapnak, amelyben többek között beszélt arról, hogyan érinti, ha példaképnek nevezik őket.
„Vannak olyan fiatal zenekarok, akiknek legszívesebben azt mondanám: kérlek, ne tegyétek. Kire vagyok büszke? Mogwai az egyik kedvenc bandám sok éve már. Mikor először beszéltem Stuart Braithwaite-tel, elismerően azt mondta, "szeretem amit csinálsz". Ha ezt egy olyan valaki mondja, akit csodálsz, akkor nem tudsz mit tenni azzal, hogy hány éves vagy vagy mit is csinálasz tulajdonképpen. Ha valakiért rajongsz, és azt mondja, hogy egy szemét amit az asztalra leteszel, az bántó. Amikor pár éve bekerültünk az MTV Icons című műsorba –amin meg is lepődtem- a Metallicával együtt forgattunk. Kirk Hammet ott egyszer csak azt mondta, szeretik a The Cure-t. Mi meg ott ültünk és azon töprengtünk, ez egy vicc, és mi most nem értjük a poént?"



Robert Smith jelenleg negyvenkilenc éves, ám sem ő, sem a The Cure megjelenésében semmit sem változott.
"Amikor fiatalabb voltam, volt, hogy levágattam a hajam. Az első alkalom, amikor mindezt nagy nyilvánosság előtt tettem, 1986-ban volt. A The Cure In Orange cím filmet forgattuk. Tim Pope, akivel aki sok filmet késztettünk együtt, ott állt, és várt engem vagy 10 kamerával. Én pedig előtte való nap nyírtam le a hajam, és felvettem egy parókát. Tim rámnézett és azt kérdezte: most mit fogunk csinálni? Mi akkor még egy imidzs nélküli banda voltunk, azonban egy pillanat alatt mi lettünk a banda, akinek imidzse van: a filmben leveszem a parókát és eldobom. Egyébként nem a külsőm miatt akartam ismertté válni. Mi csupán gyerekek voltunk Crawley-ból."

Robert Smith egyébként az interjúban bátran vallott arról is, mit érzett, mikor LSD-hez nyúlt a dalírás érdekében. "Soha nem volt rossz trip-em. Fiatalabb unokaöcsém és unokahúgom néha azt mondja: gyerünk már, Robert, vegyél be egy kicsit ebből... Én meg azt mondom, hát jó. És aztán ott ülök és megkérdezik: -Minden oké?
Erre én: - Tessék?"