A Kultúrpart a jövőre kezdődő National Holiday Exchange (Nemzeti Ünnep Csereprogram) kapcsán Evreniel Tothyval, a Cultural Kataklysm Summit vezetőjével beszélgetett.
Az NHE tavaly indult világkörüli útjára, és nagy örömömre szolgál, hogy jövőre Magyarországot is köszönthetjük tagjaink között. Külön öröm ez számomra, mert nekem is vannak magyar gyökereim. Édesapám ’56-ban hagyta el az országot.
Milyen különös! Ki hitte volna, hogy egy ’56-os gyermeke foszt meg majd minket legfontosabb nemzeti ünnepeinktől?
Megfosztásról szó sincs, csupán cseréről. 2009-ben a március 15-i, illetve október 23-i ünnepségek helyett az indiai Holi és Dusshera kerül megrendezésre. A módszert már tavaly kipróbáltuk Írországban, ott a St. Patrick's Day helyett tartották meg a cseh Husz János mártírhalálának ünnepét nagy sikerrel.
Ez azt jelenti, hogy a magyar forradalmat más népek ünneplik majd?
Igen, hiszen pont ez a National Holiday Exchange lényege. Az októberi forradalmat Nepálban, a márciusit pedig Hong-Kongban tartják meg. A nemzeti, vallási ünnepek mindenütt gondot okoznak, szinte nincs olyan ország, ahol ne lennének tüntetések, zavargások, esetleg fegyveres felkelések az ünnep ürügyén. Ezt kívánjuk megoldani új programunkkal. Hisz nemigen tudunk már méltón ünnepelni, és azt, amiről egy megemlékezés valóban kellene hogy szóljon, azt szinte teljesen elfelejtettük már. A gyerekek halálosan unják ugyanazokat a százszor eldarált verseket hallani, az iskolai ünnepségeken mindig ugyanazokat a dalokat énekelni. Mennyivel izgalmasabb egy másik kultúra ünnepe!
Szóval akkor Holi és Dushera. Miért épp e kettő?
Az ünnepek kiválasztásánál igyekeztünk figyelembe venni a nemzeti sajátosságokat, ezért is esett e két ünnepre a választásunk. A Holi a színek ünnepe, ennek lényege hogy az emberek színes vízfestékkel lövik egymást, vagy temperával töltött lufikat dobálnak. A magyarok imádni fogják! A Dusshera pedig egy kicsit olyan mint János vitéz története, csak a négyezer éves Mahábhárátán alapszik. Ráma herceg gyönyörű felesége, Szíta nyomába ered, és legyőzi Lanka urát, Ravanát. A Hősök terén felállítjuk a 10 fejű Ravanának és démon testvérének és fiának 15 méteres papírszobrát, melyeket Ráma herceg tüzes nyilával meggyújt. Az ünnepség színpompás tüzijátékkal ér véget – mint tudjuk, ez is rendkívül népszerű Magyarországon.
Hogyan emlékezik meg rólunk Nepál és Hong-Kong?
Mindkét ország felkészült a magyar történelemből, az iskolák kiemelten foglalkoznak a korszakkal, és a forradalmakkal. Természetesen mindkét ország egy kicsit a saját képére formálja az ünnepségeket, így például a Nepáli Királyságban bizonyos Petőfi verseket nem fognak műsorra tűzni. És mióta Hong-Kong csatlakozott a Kínai Népköztársasághoz, azóta ott sem hangoztatják, hogy ez a diktatúra elleni fölkelés volt. A megszálló szovjet csapatokat egy hatalmas vörös sárkány fogja szimbolizálni, amelyet petárdás gyerekek kergetnek. De természetesen elhangzanak majd a forradalom ihlette leghíresebb művek kantoniul és angolul is.
Például az Egy mondat a zsarnokságról?
Nem ismerem ilyen részletesen a programot, de biztosra veszem, hogy semmilyen ellentmondásos, félreértelmezhető vagy kétértelmű művet nem támogat a kínai kulturális kormányzat. De ez mozgalmunk céljaival is ellentétes lenne – számunkra a kulturális misszió a fontos, nem pedig az önreflexió.
Hogy alakulnak a munka és ünnepnapok?
Az exchange-dzselt ünnepek kiválasztásánál figyeltünk arra, hogy a „bevándorló” ünnepek megközelítőleg a befogadó ország eredeti ünnepinek környékére essenek. Pontos dátumot még nem tudok, mivel ezt minden évben az indiai asztrológusok állapítják meg, de az már biztos hogy október 23. munkanap lesz, március 15. pedig amúgy is vasárnapra esik. Reméljük az indiai csillagállások Magyarországon is működnek, és a kulturális külömbségek ellenére az emberek örömmel fogadják az indiai ünnepeket. Szempont volt az is, hogy a magyar és az indiai lobogó is szinte egyforma, az önkormányzatok és a közös képviselők majd kedvezménnyel juthatnak a zászlóra vasalható kerékhez..
Köszönjük a beszélgetést.