Nem fognak csalódni azok, akik imádták a Madagaszkár első részét. Egyet nagyon sajnálunk: Mort, a kis egérmaki több szerepet is kaphatott volna.

A DreamWorks Animation produkciója színtiszta báj, móka és cukiság. A rajzfilm sajtóvetítésén csak úgy hemzsegtek a gyermekek, ám a szülők legalább annyira nevettek, mint gyermekeik.

2005-ben tarolt az első rész: a Madagaszkár 1 akkor már a második héten a toplista elsőhelyére került 28,7 millió dolláros bevételével. Az első rész három díjat is besöpört, és kapott egy jelölést (Kids' Choice Awards, Favorite Animated Movie, Favorite Voice from an Animated Feature - Chris Rock, ASCAP zenei díja, Hans Zimmer).
A készítők úgy döntöttek, nem utaztaják még haza kedves főhőseinket: inkább landoltatják őket Afrikában. Eric Darnell és Tom McGrath rendezők a Los Angelesi premieren azt mondták: "Szerettük volna őket visszavinni oda, ahonnan jöttek, de rengeteg lehetőség közül választhattunk, hogy a világ bármely pontján megállhassunk velük”- mondták. A Dreamworks Animation szóvivője, Jeffrey Katzenberg szerint a Madagaszkár 2, azaz Afrika csak egy megálló, természetesen mindenki azt szeretné, ha Alexék visszamennének New Yorkba. Nem kell tehát spekulálni, lesz még folytatás.

De most térjünk vissza a második részhez, ami úgy aranyos, ahogy van.
A film első perceiben azonnal megtudjuk, hogyan került egyáltalán Alex New Yorkba. Fősősünk, mint bébi tigris őrületesen édes kis figura, aki persze már gyermekkorában is csak a táncnak él (ez a picit feminin és nárcisztikus jellemvonás aztán majd megmenti ám őket a bajtól).
A kis oroszlánt vadászok hurcolják el, majd leesik az autóról, bele a vízbe, szóval így köt ki New Yorkban, ahol egy csapásra királlyá változik imént említett tánctudása következtében.


Ennyit a múltról, pillanatokkal később máris riszavilágban találjuk magunkat, régen látott kedvenceinkkel és a rozoga repülővel (gondolom, mindenki emlékszik a csontvázakkal tarkított ócska gépre).
Nos, hőseink elrepülnének, és hát ki más tudna gépet vezetni, mint a pingvinek? A jól felszerelt kém-terrorista- alpinista- repülőgépszerelő-ninja- mindenes hálózat zseniális csapatmunkában ismét hihetetlen akciókat visz véghez, közben Kapitány szerelembe is esik ám, szóval még romantikából sincs hiány, sőt.
És persze a mi kedvenc kis Mortunk, a szerencsétlen egérmaki, akit mindenki le akar rázni nagyjából azt a szerepet viszi, mint a Jégkorszakban a makkocskáját hurcoló mókus, néha-néha felbukkan, megnevettet, majd eltűnik. Mort egy remek kis figura, a legviccesebb karakter, és bár keveset láthatjuk, akkor is biztos, hogy szem nem marad szárazon.
Afrikában Alex rátalál szüleire, de persze itt fel kell nőni a feladathoz, és nem szabadna táncikálni, bolondozni, hanem erős oroszlánként kéne helytállni, bunyózni, keménykedni, ordítani, harcolni.


Az istencsászár riszaherceg, Julien király szintén elkíséri csapatunkat Maurice-szal, a véznaujjú makival, és persze, hogy Afrikában is behódol nekik mindenki.
És hihetetlen, de igaz; valaki olyan tűnik fel a rezervátum kellős közepén, akiről nem gondoltuk volna, hogy valaha viszontlátjuk: "Rossz Cica!" - Ez ismerős? Bizony, bizony. Most is megbünteti ám a rosszalkodókat, csak most nem az aluljáróban, hanem Afrikában veri hülyére többször is táskájával hőseinket.

Van itt kérem minden, ami kell a nézőknek: szerelem, barátság, remények, küzdelem, szóval igazi kis nép-és gyermeknevelő rajzfilm a Madagaszkár 2. A karakterek zseniálisak, és már-már azt is mondhatnánk, nem is kimondottan gyerekeknek szól, hiszen valószínűleg egy öt éves kisgyerek nem érti a komcsizó pingvineket, vagy a rímben párzó vízilovakat. 
A Madagaszkár 2-ben ismét nagyon eltalálták a szöveget, remek a szinkron, jók a dumák, a poénok. A már ismert karakterek mellett újabb szeretnivaló arcok és korunk jellemző fizimiskái tűnnek fel, mint Moto moto, az elhízott, gyúrós, szőrős mellkasú, nagypofájú víziló, vagy épp Zuba, Alex apja, a falkavezér, a tökös és kemény oroszlán, akit eredetileg a nemrégen elhunyt Bernie Mac szinkronizált.



Hans Zimmert, a film zeneszerzőjét nem kell bemutatni, aki nem mellesleg Oscar-, Grammy- és Arany Glóbusz-díjakat is besöpört már. És biztosan imádja a meséket, így az Oroszlánkirály vagy a Kung fu Panda zenéjének megkomponálása után bizonyára örömmel hangszerelte újra a kilencvenes évek slágerét, az I Like to Movin-t, vagyis hát a Riszálom úgyis úgyist...


Szóval indulás holnap a moziba gyerekkel vagy gyerek nékül, ha pedig kommandósnak állnánk, akkor alapfilm -mondjuk mindenképpen az-, és  lehet tanulni egy kis technikát a pingvin-brigádtól. Reméljük, hogy ha majd visszatérnek New Yorkba, Kapitány és társai ismét belevetik magukat valami izgis katasztrófaelhárító buliba. Reméljük, Morttal együtt.