A hatvanas években lázadásnak minősült, ha valaki vonzódott a népművészethez. Pedig Korniss Péter ujját nem a lázadás, hanem egy mára eltűnt világ archiválásának vágya vezérelte az exponálógombra. Városi fiú révén számára legalább annyira hatott meseszerűen a vidéki táncházak világa, mint a mai globalizált fiataloknak. Egy új, gyönyörű albumban most újra átélhetjük a csodát.