A népszerű „kacsa”, azaz a Citroen 2CV az idén ünnepli hatvanadik születésnapját, 1948-ban mutatták be először a Párizsi Autószalonon, és 1990-ben gördült le az utolsó példány a futószalagról. Több mint 5 millió darab készült belőle.

A „mindenki autója” akkor is, ma is meghökkentett a külsejével – nem véletlen, hogy sok országban a „rút kiskacsa” becenévvel illették. Hatvan esztendő távlatából azonban már egyértelmű, hogy azon kevés autók közé tartozik, amelyek annyira csúnyák, hogy az szemet gyönyörködtető. Népautónak, sőt „parasztkocsinak” szánták, afféle modern kis szekérnek: az eredeti elképzelések alapján négy szalmakalapos vidékit kellett úgy szállítania 60 km-es sebességgel a mezőkön, hogy beférjen még egy zsák krumpli a csomagtartóba, és ne törjenek össze a kosárba helyezett tojások sem. Kemény feltételek, de a kacsa kiállta a próbát.

Kezdetben 250 prototípus készült belőle, de közbejött a II. világháború, így aztán az igazi premierrel 1948. október 7-ig kellett várni. A megjelenés nem aratott viharos sikert, ám a kisautó szép csöndben meghódította Franciaországot és Európa számos országát is: a független kerékfelfüggesztés, az alacsony fogyasztás és az egyszerű kezelhetőség, no meg a laikus által is könnyen elvégezhető szerelhetőség pár éven belül a francia utak leggyakoribb látványosságává tették. Mai rajongóik is elsősorban ez utóbbi miatt merészkednek velük még mindig hosszabb utakra: ha meghibásodik, többnyire a gazda maga képes megszerelni, néhány alapszerszám segítségével. Ugyancsak népszerűvé teszi a felcsavarható tető, és hogy az ülésekből pár mozdulattal ágyat is lehet varázsolni.

Az alacsony ár természetesen ennek megfelelő technikai adottságokkal járt: 375 köbcenti, 6.6 kW, no és a jó öreg kurblis indítás. Idővel a motor űrtartalmát és teljesítményét is növelték, egyes példányok a fergeteges 20kW-os teljesítményre is képesek! Talán sokakat meglep, de még összkerék-hajtású változat is készült belőle, és akadnak kabriolet- és kisteherautó variációi is.

Az utolsó darab Portugáliában készült, Franciaországban már 1988-ban leálltak a gyártósorok. 1999-ben az amúgy is megfelelő mennyiségű és minőségű nemzeti büszkeséggel rendelkező franciák nemes egyszerűséggel „Az évszázad autójának” választották. Manapság világszerte több száz „kacsaklub” van – azért is helyénvaló az idézőjel, mert ez az elnevezés a franciák számára csaknem ismeretlen: odahaza Deux chevaux, deux pattes vagy deux lapins neveken becézgetik inkább a kedvenceket. A kisautót a francia filmipar is gyakran népszerűsítette, elég ha a Louis de Funès-féle csendőr-sorozat egyes epizódjaira gondolunk...

Aki pedig kacsarajongó, annak felhívom figyelmét, hogy a legközelebbi nemzetközi találkozó 2009. július 27-től augusztus 2-ig lesz, a csehországi Most városában. És ez nem kacsa.