Az olvasottság nem publikus.

Kultúrpart

  •         
  • Film
  • Színház
  • Irodalom
  • Zene
  • Tánc
  • Folk
  • Képző
  • Podcast
  • Videó
  • Gyermek
  • Produkció

Kultúrpart

  • Film
  • Színház
  • Irodalom
  • Zene
  • Tánc
  • Folk
  • Képző
  • Podcast
  • Videó
  • Gyermek
  • Produkció
Istenítélet Pécsett

Istenítélet Pécsett

Kultúrpart a szerző friss bejegyzései 2008. 11. 09.
Fuss MELLettünk!
2023-09-27 06:00:00

Közösségi futás országszerte három városban a mellrák elleni küzdelem jegyében! Idén harmadik

Szeptember utolsó hetében is izgalmas koncertekkel várja látogatóit a BMC
2023-09-26 06:00:00

MAO: Porgy & Bess | Bognár Szilvia Szextet | Kedves-Webern szerzői est | David Six–Tilo Weber–Ávéd János  

Parti Nagy Lajos tárlatvezetése a Mai Manó Házban
2023-09-25 06:00:00

Október 1-jén 15 órakor Parti Nagy Lajos tart záró tárlatvezetést Féner Tamás:    „...a mi történt

Járdafesztivál, közösségi grillezés, élő könyvtár, gasztrotérkép és városi séták az őszi Külkörút menüjében
2023-09-22 06:00:00

A KÜLKÖRÚT szervezői idén ősszel is tartalmas és ingyenes programokkal várják a józsefvárosiakat és minden

további bejegyzések a szerzőtől »

Először láttam premiert a Pécsi Nemzeti Színházban. Semmi újat, szokatlant nem tapasztaltam, ami egyszerre jelent jót és rosszat. Teltház, lelkes közönség, hol extravagáns, hol visszafogottan elegáns toalettek. Nyilván sokan szeretik a színházat, és ennek persze örül az ember. Másrészt viszont szinte tapintani lehetett az este presztízs-értékét.

Ha jól éreztem, tízes skálán nyolcas és tízes szint között mozgott, egyéni megítélés szerint. Ez persze rosszindulat és túlzás a részemről. Egyetlen okból kifolyólag lehet talán megbocsátani – valami olyasmire próbálom egy kicsit felhívni a figyelmet, a figyelmünket, amit valószínűleg pontosan tudunk, csak hajlamosak vagyunk elfeledkezni róla. Gyakrabban kellene talán végiggondolni, hogy miért is megyünk színházba, hogy miért fontos a színház.

Sok premier kapcsán eszembe jut a fenti dörgedelem, ebből a szempontból a Mohácsi János rendezte Istenítélet egy a sok közül. De csak ebből a szempontból.

Az Istenítélet csodálatosan komplikálatlan előadás. A rendező és a dramaturg, Mohácsi István Arthur Miller szövegének nagy részét – szokásuktól eltérően – változatlanul hagyták. Khell Zsolt funkcionális díszlete, Szűcs Edit kor- és hely-asszociációktól mentes jelmezei, az eredeti szöveg használata – ezek az elemek mind hozzájárultak az előadás alapvető egyszerűségéhez. Kovács Márton – talán rendezőileg is túlhangsúlyozott – rock-operás zenéjével kapcsolatban ennek sajnos az ellenkezője igaz.

Hiába változott keveset a szöveg, talán mégis ebből a kevésből érdemes kiindulni. Arthur Miller fontos, releváns kérdéseket feszegető, sokszor azonban didaktikusba hajló drámájának – akár szabad ilyet mondani, akár nem – nagyon jót tett a Mohácsi testvérek keze nyoma. A humor, a fesztelenség, az a néhány könnyed idézőjel. Hogy véresen komolyan veszik a dolgot, hogy mindennek tétje van, de közben nem szégyellik időről-időre kiröhögni, kiröhögtetni magukat. Valószínűleg egyrészt épp az önirónia a kulcs – ettől lesz az előadás rekeszizomszaggatóan húsbavágó.

Fotók: Körtvélyesi László
Másrészt lehetetlen elfelejteni a sok-sok kínosan ízléstelen, szellemeskedő, nyögvenyelős poént. A bátorság, az őszinteség legalább olyan fontos, mint az önirónia. Mohácsiék nem félnek attól, hogy valami szar lesz. Ez az előadás vállalja a kockázatot, a dupla vagy semmi-elv szerint működik. A végeredmény éppen ezért nem szimpla.

John Proctor héroszi bukása és felemelkedése, Elizabeth Proctor vergődése a fokozhatatlan erkölcsi szilárdság és az énjét elsöprő szerelem karmai közt – nagyjából így, ilyen elvontan és okosan lehetne elemezni az előadást a mohácsizmusok nélkül. És talán éppen ennyire lenne a történet távoli, absztrakt, ennek megfelelően könnyen feldolgozható.

Nem szeretném azonban kizárólag a rendezésnek tulajdonítani a színházi élményt. Tagadhatatlan, hogy ez az egyszerre súlyos és könnyed este legalább ugyanannyira a színészek érdeme. Hatalmas energia és koncentráció, érezhető lelkesedés jellemezte az előadás minden percét. Nagy dolog az ilyesmi.


Ritkán szoktam színészekről írni. Ennek legfőbb oka, hogy nem tudom, hogy kellene. Megemlíteni a nevét, megdícsérni, hogy szépen játszott – ez a bevett módszer szerintem értelmetlen. Herczeg Adrienn játékát szerencsére – a díszlethez, jelmezhez hasonlóan – lehet azért méltatni, mert maximális egyszerűségével előrevitte az előadást. Különben kénytelen lennék – teljesen értelmetlen módon - azt írni, hogy csodálatos volt.

Az egyszerűség, a történetmesélés valódi szándéka az előadás legfontosabb jellemzője. A férfi és a nő személyes sorsa a tömeghisztéria és morális terrorizmus közegében – ez az este valódi tétje. Meg hogy jókat röhögjünk. Ha jó előadás volt az Istenítélet, akkor a taps után kifelé araszoló néző-tömegben sokan felejtettük el megcsodálni szomszédaink premier-toalettjét. Én mindenesetre arra az időre elfelejtettem gonoszkodva figyelni.

ARTHUR MILLER: ISTENÌTÈLET
Salemi boszorkányok két részben

Fordította: Máthé Elek

Szereplők:
John Proctor Zayzon Zsolt
Elizabeth Proctor Herczeg Adrienn
Abigail Williams Märcz Fruzsina
Danforth alkormányzó Széll Horváth Lajos
Parris tiszteletes Kocsis Pál
Hale tiszteletes Pál András
Hawthorne Köles Ferenc
Mary Warren Kovács Mimi
Rebecca Nurse Füsti Molnár Éva
Francis Nurse Urbán Tibor
Giles Corey Stenczer Béla
Tituba Szabó Vera
Mrs. Ann Putnam Stubendek Katalin
Thomas Putnam Ottlik Ádám
Susanna Walcott Darabont Mikold
Mercy Lewis Fischer Lilian
Betty Parris Juhász Gerda
Katy Putnam Víg Diána
Cheever Józsa Richárd
Herrick Róbert Gábor
Dr. Griggs Vidákovics Szláven
Sarah Good Várnagy Kinga
Ingersoll László Csaba
Tanító Csányi Dávid
Salemi nép Bende István
Salemi nép Rubind Péter
Salemi nép Schum László
Salemi nép Szabó Erika
Salemi nép Czéh Dániel
Salemi nép Farkas B. Szabina
Salemi nép Kuti Gergely
Salemi nép Domján Mária
Zenész Kovács Márton
Zenész Rozs Tamás
Zenész Károly Zoltán
Zenész Sági Attila

zene Kovács Márton
dramaturg Mohácsi István
díszlettervező Khell Zsolt
jelmeztervező Szűcs Edit
súgó Juhász Piroska
ügyelő Háber László
asszisztens Markó Rita
asszisztens Solymos Roland
rendező Mohácsi János

Bemutató előadás: 2008. október 10.

tovább
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
Színház Dráma

Ajánlott bejegyzések:

  • Jubilál a legendás trilógia Jubilál a legendás trilógia
  • Légiriadó a kútban Légiriadó a kútban
  • Színpadra áll Zsótér Sándor Színpadra áll Zsótér Sándor
  • Új kulturális tér nyílik Budapest központjában Új kulturális tér nyílik Budapest központjában
  • Anyanapló: vallomás a színpadon, a várandósság nehézségeiről Anyanapló: vallomás a színpadon, a várandósság nehézségeiről

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpart.hu/api/trackback/id/tr477835308

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tovább a Facebook-ra

Hallgasd a Kultúrpart műsorát a Trend FM-en! Minden szerdán 16-18h között várunk benneteket!

trendfm_logo_subhead.jpg

Legolvasottabb

  1. Megdöbbentő fotók a néptelen fővárosról
  2. Top 10: ezek a legjobb szerelmes filmek
  3. A 10 legütősebb drogos film
  4. Megjöttek a meztelen hősnők
  5. A forradalom egy holland fotós szemével
  6. Meztelenség és anatómia
  7. A legizgalmasabb fotók 2015-ből
  8. Meztelen fővárosiak
  9. Készülőben a nagy meztelen album
  10. Nézd meg a 48-as szabadságharc hőseiről készült fotókat!

Hírlevél feliratkozás

Kultúrpart Csoport

  • Kultúrpart Produkció
  • Kultúrpart Kommunikáció
  • Rólunk

Kapcsolat

  • Impresszum
  • Partnereink
RSS Facebook Twitter
süti beállítások módosítása
Dashboard