Ugyan a november 4-re várt lemez megjelenésének időpontját az utolsó pillanatban november 18-ra módosították, Dido harmadik stúdióalbuma, a Safe Trip Home megért minden várakozást.
A borítón Bruce McCandless
asztronautát láthatjuk űrséta közben
.asztronautát láthatjuk űrséta közben
A lemez borítóját és a tracklistet már ugyan feltöltötték a portálra, azonban a november 4-re tervezett megjelenés végül november 18-ra csúszott, ki tudja, miért, hiszen az album már készen volt nagyjából minden tekintetben (a késést kompenzálandó hamarabb feltöltötték a Grafton Street című dalt is).
No nem kell begolyózni a dátumoktól, most már biztos, hogy holnap megvásárolhatjuk Dido harmadik stúdióalbumát. Ezt a kis időt meg már fél lábon is kibírtuk. És egy plusz jó hír: lesz bizony duplalemezes deluxe - kiadás is, amelyen 3 bónusz dal szerepel majd.
A lemezt Jon Brion Los Angeles-i stúdiójában vették fel (aki többek között Fiona Apple, Kanye West és Rufus Wainwright producere is). A felvételeken közreműködött Dido testvére, az énekesnőt hosszú ideje mentoráló Rollo Armstrong is, akivel a Northern Skies című dalt közösen írták. Jon Brion felelős több dal egyedi hangzásvilágáért, úgy, mint a Let's Do the Things We Normally Do, vagy az I Don't Belive In Love hangjaiért, ám Dido munkája messzemenően egyedülálló: billenytűn, gitáron is játszik az albumon, a Qiuet Times című dalban pedig ő maga dobol. Citizen Cope is hozzásegített az album létrejöttéhez; a brooklyni DJ, gitáros és billentyűs a Burning Love című dalban Didóval duettezik.
Az album plusz érdekessége, hogy az énekesnő és csapata különböző rendezőket kértek fel a világ minden részéről, készítsenek rövidfilmet az album dalaihoz. A Föld legtávolibb pontjairól érkeztek művek (Mumbai, Rio, Bangkok stb). A filmekben egy-egy ember mindennapját, szinte átlagos pillanatait láthatjuk, mint például ebben a bangkoki kisfilmben:
Amikor 1999-ben kijött Dido első albuma, a No Angel, senki sem gondolta, hogy ez lesz majd 2001-re az egyik legsikeresebb és legkelendőbb lemez. Az album 15 millió dollárt hozott a konyhára, míg öt évvvel ezelőtt, a Life For Rent ugyancsak nem kevés pénzt, kilenc millió dollár bevételt termelt.
Joggal kérdezhetjük, mire várt Dido öt évig? Megnyugtathatunk mindenkit, hogy bár eltűnt a nyilvánosság elől, mégsem távolodott el a zenétől.
Elkészült a harmadik stúdióalbum, és ha választ akarunk kapni az imént feltett kérdésre, akkor az valószínűleg ebben rejlik: Dido megérett. Zeneileg, érzelmileg, és ehhez pont ennyi idő kellett.
Az énekesnő sohasem volt egy kitalált, meggyúrt, külsőségektől és egyéb sallangoktól híres
A Safe Trip Home megtartotta ezt a tiszta vonalat, ellenben az eddig megszokott hangulattól teljesen eltér: a lemez borús és nagyon szomorú, a dalokban pedig benne van a halál; 2006-ban Dido elveszítette édesapját, így a Safe Trip Home egy komoly és mély munka rengeteg fájdalommal.
'My love, I know you're leaving, but I will stay here with you'- énekli lágyan és halkan, és bár soha nem jó, ha bele akarunk bármit is magyarázni abba, hogy "mit gondolhatott a szerző", mégis az a helyzet, hogy ennek tudatában teljesen érthető, megérthető, átélhető és leginkább megrendítő az album. A szavak, mondatok legnagyobb részéből egyértelműen kitűnik, Dido az édesapjához szól, így a lemezen található egy-két egyhangúbb dal is értelmet nyer a lemez meghallgatása közben.
Dido érett, intelligens alkotása a Safe Trip Home. A lemez egy gyönyörűszép búcsúajándék édesapjának, és persze ajándék nekünk is. A Don't Say How Proud You Are ugyanúgy, akárcsak a Let's Do the Things Wo Normally Do elgondolkodtató alkotások, melyekkel Dido nem akart többet, mint elmondani mindazt, amit az életben is gyakran el kell(ene) mondanunk szeretteinknek.
