Először akár azt is hihetnénk, íme, itt egy újabb bestseller, amit egy 15 perc hírnévre vágyó alak írt, aki se nem celeb, se nem sztár. Randy Pausch "csupán" egy informatikus, közben viszont egy igazi megfejtő, akire érdemes odafigyelni, és tanulni tőle. Már csak azért is, mert a halál közeledtének tudatával biztos, hogy nem lenne képes bárki ilyen optimizmusra és vidámaságra.

Randolph Frederick Pausch amerikai egyetemi tanár, a számítástechnika, az ember és számítógép kapcsolata, valamint a programtervezés docense a Pittsburghben, Pennsylvania államban működő Carnegie Mellon Egyetemen (CMU) tanított.
Pausch 2007 nyarán ötlötte ki az előadás menetét, amikor megtudta, a korábban diagnosztizált hasnyálmirigyrákja halálos. Az egyetemeken gyakorta kérik fel a tanárokat, tartsanak egy utolsó előadást, és gondolják át, mit szeretnénk örökségül hagyni, mi jelenti számukra a legtöbbet, és végül, ezt osszák meg diákjaikkal. Randyt is felkérték, és az egyetemi tanár utolsó előadása mind közül a legszívfacsaróbb, legeredetibb és legtartalmasabb tanításnak bizonyult.
Pausch könyvének első soraiban arról ír, milyen gyermekkori vágyai voltak; a súlytalanság állapotában lebegni, Disney-játéktrevezőnek lenni, Kirk kapitánnyá válni, plüssállatokat nyerni, megírni egy szócikket a World Book Enciklopédiába, játszani az amerikai futball-ligában. Hát, csupa érdekes és nem éppen átlagos vágy. És Pauschnak tényleg minden sikerült.

Talán a könyv alcíme - Hogyan érjük el gyermekkori álmainkat- rémisztően hathat azoknak, akik nincsenek oda az önsegítő könyvekért. Ám e könyv sokkalta többet nyújt, mint egyes bárgyú és buta írás, amely tanácsot próbál adni.
Randy nem akar tanácsot adni. Csak épp megosztja velünk, olvasókkal, az előadáson pedig a hallgatókkal élete legszebb pillanatait. Bepillantást nyújt családi életébe, a feleségével való megismerkedésük titkaiba, gyermekeik legkedvesebb tulajdonságaiba. Pausch mesél a diákoknak arról, hogyan került az egyetemre, hogyan élte meg első Disneylandben töltött hétvégéjét, hogy hogyan vált a Star Trekből ismert Kirk Kapitánnyá, hogyan nyert plüssmackót a Vidámparkban és arról is értekezik, miért fontos küldeni kedvességből csokoládét az ismerősöknek.
Sok-sok hozzánk végtelenül közel álló, már-már hétköznapi történet és vágy, és éppen ezért csalódunk kellemesen a könyv olvasásakor. Pausch azon tapasztalait osztja meg velünk, hogy hogyan is kellene élnünk, ileltve ő hogyan élne, ha lenne még ideje. Randyt olyannyira megszeretjük, hogy szeretnénk azt hinni, mindez csak fikció, és Randy Pausch boldogan él családjával valahol Amerikában.

Az egyetemi tanár félelmetes bátorsággal néz szembe a rákkal, a halállal. Pozitív és optimista, és ezt gyakorta hangoztatja is, ám valahogy természetes nyugalom is árad belőle. Pausch az előadáson nem, a könyvben azonban többször is elgyengül; kínozza a tudat,hogy gyermekeinek nem lesz apja. Így igyekszik még most gondoskodni róluk, még most elintézni mindent, utolsó pillanataiban is példát mutatni, és átadni mindazt, amit a következő évtizedek alatt kellene.



Csodálatos, mindennapi gondokra ad végtelenül egyszerű válaszokat az Utolsó Tanítás, és pont azért hisszük el neki, amit mond, mert ő is egy a sok közül. Egy egyetemi tanár, a Carnegie Mellon tanára, aki az utolsó előadásában szeretne mindenkinek, mindenről, mindent elmondani. Egy fiatal, jóképű, ám rákos beteg ember, akiben végtelen sok szeretet rejtőzik. Ez akkor is kiderül, mikor Pausch az előadás utáni utolsó perceket írja le: feleségének születésnapi meglepetés tortát kér, Jai pedig azt súgja fülébe: Kérlek, ne halj meg!


Természetesen  az optimizmus és vidámság néha rettenetes kínokba, szenvedésbe és fájdalomba torkollik, amelyről nem rest vallani könyvében is. Ám Pausch hálás minden percért, amit még családjával tölthetett. Őszintén vall arról, feleségével ketten sírtak este és reggel is, és bár erősnek mutatkozik gyermekei előtt, a könyv igazán megríkathat minket is, hiszen gyermekeinek üzen az utolsó sorokban. 

Az utolsó tanítás jól sikerült, már, ha lehet ebben a helyzetben egyáltalán jóról beszélni. Randy Pausch csodálatos könyvet hagyott hátra örökségül nemcsak családjának, hanem sokunknak.