A legjobb értelemben vett Coen-film. Ötvözi az amerikai középosztály képmutató életének éles kritikáját a groteszk humor megszámlálhatatlan elemével. A felszínen parádésan szórakoztató, a mélyben rémületbe ejtően nyomorúságos.

Amihez a Coen fivérek nagyon értenek, az az emberi esendőség groteszk vonásainak sebészkés-finomságúvá élezése. Sokkal jobbak benne, mint bármi egyébben, amivel valaha is próbálkoztak. Ezúttal ráadásul a szereplőgárda is parádésabb, mint bármikor a Coenek keze alatt.
Osborne Cox igazi neurotikus seggfej, egzisztenciális és magánéleti leépülésének minden stációja élményszámba megy. A lassacskán pszichopatává váló volt CIA-elemző szerepében John Malkovich hozza a tőle mindig elvárható non plus ultrát.
Harry Pfarrer, szövetségi bíró egy született mocskos görény, képmutató, nyálcsorgató, hazudozó rohadék, igazi jellemtelen féreg. Olyannyira, hogy George Clooney még szakállt is növesztett a szerephez, nehogy lesüljön a pofájáról a bőr. Nem mellesleg kiváló játékot nyújt a nagy amerikai szánalomtánc mindig kanos haszonélvezőjének bőrébe bújva.
Linda Litzke szerencsétlen, ötvenes gyúrótermi alkalmazott, aki ha képes lenne elfogadni az évek nyomát a testén, az egész cselekmény el se indulna sehová. Amilyen magányos, annyira ostoba nőszemély, egyetlen vágya, hogy szexuális vonzerejének utolsó pislákoló lángjainál még sütögethesse kicsit a pecsenyéjét. Frances McDormand ellenállhatatlan bája teszi ezt a roppant erőszakos és önző karaktert valahogy mégis szerethetővé.

Chad Feldheimer maga a fitness-rémálom. Egy öntudatlanná proteinezett, test-fetisiszta, két lábon aerobikozó nyomorúság. Egyetlen mentsége, hogy annyira primitív, hogy fel se fogja, mennyire. Brad Pitt valósággal lubickol az emberszabású szerepében. Túlzás nélkül minden feltűnése parádé, annyira jól adja a figurát, hogy amikor jelen van, vakfoltot idéz elő maga körül, egyszerűen csakis őrá lehet figyelni.
Katie Cox egy született vérszivola-domina. Igazi férfikasztrátor, amihez hozzáér, boldogtalanná, reménytelenné és értéktelenné válik. Hideg, mint a jégcsap, számító, mint a kígyó és érzéketlen, akár egy korhadt fa. Ha pedig hozzáteszem, hogy midezek mellé ellenállhatatlanul szexi, akkor már-már sejthető is, hogy Tilda Swinton, a Narnia jégboszorkánya kelti életre.
Ted Treffon a film egyetlen azonosulható karaktere egy ortodox papból fitneszterem-tulajdonossá átvedlett jóravaló, romantikus lúzer. Sejthető is, hogy ebben a mezőnyben nincs sok esélye. A Richard Jenkins által játszott figura csupán a film végén kapcsolódik be jelentősebben a cselekménybe, de az ő szempontjából még így is túl korán.

Az Égető bizonyíték a Fargo óta a legjobb dobás Coenéktől, jó hosszú ideje az első filmjük, ami után szemernyi hiányérzetem sem maradt. Sam Mendes Amerikai szépségének kemény társadalomkritikáját ötvözi a legjobb Tarantino filmek fordulatosságával s önti végül nyakon a Coenek hamisítatlan védjegyét képező és valóban legjobb napjaikat idéző abszurd gegek géppuska-intenzitású sorozatával. Kötelező darab. Akinek nem tetszett, az nálam teljes áron visszaválthatja a mozijegyet.
színes feliratos amerikai krimi, 96 perc, 2008
16 éven aluliak számára nem ajánlott
rendező: Joel Coen, Ethan Coen
forgatókönyvíró: Ethan Coen, Joel Coen
zeneszerző: Carter Burwell
operatőr: Emmanuel Lubezki
producer: Ethan Coen, Joel Coen, Tim Bevan, Eric Fellner
vágó: Ethan Coen, Joel Coen
szereplők:
John Malkovich (Osborne Cox)
Brad Pitt (Chad Feldheimer)
George Clooney (Harry Pfarrer)
Frances McDormand (Linda Litzke)
Tilda Swinton (Katie Cox)
Richard Jenkins (Ted Treffon)
David Rasche (CIA ügynök)
J.K. Simmons (CIA ügynök)
Elizabeth Marvel (Sandy Pfarrer)