Azt hiszem, elcsodálkozna a hírhedt király, ha látná, manapság hogyan vonul el az erdő dombjainkról és hegyeinkről. Persze, hogy nem lábon, sokkal inkább teherautókon, sokmilliós terepjárókon, kimustrált Ladákon, Trabantokon, és – ha ló nincs, a szamár is jó – kerékpárokon.

„Nem győz soha ellenség Macbethen, míg a birnami erdő Dunsinane dombjára nem vonul.” (Shakespeare)


Képünk 2005 novemberében készült valahol Borsodban, Onga közelében, a 37-es úton. Szerzője, Kőhalmi Péter akkor már hónapok óta fényképezte a fatolvajok nyomait: letarolt hegyoldalakat a Bükkben, a rendszám nélküli szállítójárgányokat, egy-egy udvaron száz köbméternyi fát, egyszerre mindig csak százat, mert ennyiről volt papírja a tulajdonosnak. Az, hogy a dokumentum fedezéke alatt hetente egy erdő fordult meg a portán, soha senkit sem zavart…

Ezen a fotón a kis tételben dolgozó „pitiánereket” sikerült lencsevégre kapnia, amint az erre a célra átalakított, magasított kormányú bicikliken tolják haza az ügyesen kiegyensúlyozott hasábokat.

A kép készítésekor este negyed hat volt, sötétedett, ez volt az utolsó perc, amikor teleobjektívvel még éppen ki lehetett exponálni egy felvételt. Kőhalmi tökéletes pillanatot választott az esemény megörökítésére. Az addig libasorban haladó tolvajoknak ki kellett kerülniük egy, az útpadkán tátongó gödröt, emiatt kissé széthúzódtak, így mindhármuk arca és rakománya láthatóvá vált. A szemből érkező autó lámpája glóriát rajzolt a középső alak feje köré – a fotós rá állította az élességet – az ő arcán látszik leginkább a lebukás felismerése. A másik két ember inkább fáradtnak és eltökéltnek tűnik. A legizgalmasabb a leselkedő, kissé ágaskodó fiú látványa. Azt hiszem, megfordult ekkor a fejében, hogy őt ma, itt az országút mellett, felpofozhatják.

Kiszúrták a fotográfust, de, nem tudván, miért fényképezi őket, s bízva a vakszerencsében, tovább tolták zsákmányukat. Belül, persze, ott munkálhatott a tudat, egy köbméter alatt a falopás csak szabálysértés, hiszen „a szükség garast rabolni kényszerített”. Legrosszabb esetben elkobozzák az „árut”, de ha mégsem, hát meleg lesz otthon néhány napig.

Nem is oly régen egy asszony, Munkácsy Rőzsehordója jutott eszünkbe a tüzelőgyűjtésről. Azt is tudtuk, hogy a mindenkori Tiborc – jó esetben – a deresen mondhatta el panaszát lopása után. Igaz, akkor még nem létezett a megélhetési bűnözés fogalma…