Miért is születnek az összeesküvés-elméletek? Egyáltalán: mi az, hogy összeesküvés-elmélet? Elvileg pokoli egyszerű a dolog. Az összeesküvés-elmélet a tanácstalanság, a zavar és a meg nem értés kivetülés-terméke. Amire nem kapunk logikus és értelmes, de legalábbis elfogadható magyarázatot, arra magunk keresünk, olyat, amilyet.

Kiindulva ebből, abból, tapasztalatainkból, előítéleteinkből, szubjektív és objektív tényekből. Az összeesküvés-elmélet valójában az egyén és a közösség sajátos válasza a homályban hagyott eseményekre, történésekre, jelenségekre.

A belső tanácstalanság oka kétféle lehet: a túl sok vagy éppen a túl kevés információ. Ha ezek ráadásul egymásnak ellent is mondanak, máris kész a káosz a fejekben, és kezdődik a „rendrakás”. A legutóbbi híres összeesküvés-elméletek apropója a 2001 szeptember 11-i terrortámadás volt, utána következett némi kis szünet, most azonban csőstül érkeznek a témák. Ami a fentiek alapján azt is jelenti, hogy nő a fejelben a káosz és a tanácstalanság. Itt van például a világválság, a klíma-helyzet, vagy a fekete amerikai elnök. Utóbbinál viszonylag egyszerű a helyzet: az összeesküvés-elméletek szakértői közül sokan „tippelnek” arra, hogy Obama győzelme valójában homokszem a gépezetben, mert a világot és amerikát uraló láthatatlan erők először inkább egy női elnököt szerettek volna, akit azonban váratlanul megelőzött egy fekete férfi, ezáltal átugorva egy „fejlődési fokot” az „elfogadási láncolatban”, aminek majd meg is lesznek a következményei.

A világgazdasági válság már bonyolultabb témának látszik. Sokak számára az is kérdés, van-e egyáltalán, márminthogy igazán és tényleg, csak úgy, a semmiből, vagy egy szűk kör szándékos „játszmájáról” van e szó (ld. még madárinfluenza, kergemarhakór stb.). A különös az, hogy az összeesküvés-elméletek szabályai szerint mindenképpen az utóbbi a megnyugtatóbb: mivel konkretizálható, másokra kivetíthető, és nem holmi véletlen játéka, ami bármikor bárkivel bárhol megtörténhet. Az összeesküvés-elméletek alapja ugyanis a biztos pont keresése a vélt vagy valóságos összefüggések láncolatában, a hárítás, a kivetítés, hogy semmi sem rajtunk múlik, hogy mi kérem szépen tehetetlenek vagyunk, és titokzatos erők (szabadkőművesek, zsidók, négerek, kínaiak, cigányok, szélsőjobboldaliak, liberálbolsevikok stb.) gonosz játéka mindaz, ami miatt nekünk, naív és jó embereknek szenvednünk kell, méghozzá cefetül.

Vagy itt vannak a környezetvédelem ügyei, amelyek közül most éppen a klímaváltozás az aktuális. A globális felmelegedés okait kutatók között akadnak fanatikusok és mérsékeltek, de olyanok is, akik tagadják vagy éppen az ellenkezőjét állítják. Az nagyjából a médián múlik, hogy mikor melyik kap nagyobb hangsúlyt. A zöldek tüntetnek, Klaus cseh államelnök könyvben érvel a felmelegedés-elmélet ellen, megint mások ugyanakkor globális lehűléssel riogatnak minket:

„Gyanúsan nyugodt a Nap felszíne. Az újonnan megjelent napfoltok nyugodt napciklusról árulkodnak, szombaton észlelték a harmadik foltot az elmúlt három héten belül, a STEREO B űrhajó képein előfordulhat, hogy egy negyedik is látható. Egyes vélemények szerint a napfoltok hiánya miatt csökkent csaknem egy teljes fokkal a Föld átlaghőmérséklete.


2008 kezdete óta szombaton jelent meg a harmadik napfolt az elmúlt három héten belül a csillag felszínén. Az elkövetkező hónapokban érkező foltokból következtethetünk arra, hogy mennyire lesz pusztító a következő 11 éves napciklus, amely kihatással lehet a műholdakra, illetve a földi elektromos hálózatokra is: minél gyorsabban térnek vissza a napfoltok, annál „keményebb” napidőjárás várható az elkövetkező tíz évre. Doug Biesecker, a NOAA űridőjárás-előrejelző központ munkatársa a New Scientist-nek nyilatkozta, hogy szerinte már egy negyedik napfolt is folyamatosan jelenik meg. Egyes kutatók már korábban figyelmeztették a tudományos újságokat arról, hogy hirtelen bekövetkező mini-jégkorszakra kell felkészülünk, amelyre már korábban is volt példa többezer évvel ezelőtt. Ilyen volt például a Younger Dryas-lehűlés, amelyre bizonyítékot a grönlandi és antarktiszi jégből vett minták szolgáltatnak. Oleg Szorokin, az Orosz Természettudományi Akadémia napkutatója meg van győződve arról, hogy lehűlés előtt állunk, a globális felmelegedés pedig szerinte csepp a tengerben ahhoz a nagymértékű lehűléshez képest, amit a Nap inaktív felszíne okoz.”

Lássuk be, hogy ezek után nehéz okosnak lenni. Manapság előszeretettel árasztanak el minket mindenféle hírrel, adattal, jóslattal, amelyek sokszor homlokegyenest ellentmondanak egymásnak. Aztán itt vannak az időnként fel-felbukkanó titokzatos betegségek, mint pl. a kergemarhakór vagy a madárinfluenza. Tényleg olyan különleges esetekről van szó, vagy valami másról? A média tele van a hírekkel, de nem túl meggyőzőek, ezért aztán az ember találgatni kezd. Mégis, kinek az érdeke? De ugyanez a helyzet a világválsággal, sőt a terrorizmussal is. Az egyik oldalon a tények, a másikon a spekulácók a lehetséges összefüggésekről.

Nos, a helyzet valóban nem olyan egy-értelmű. Ha valami segíthet, az a bennünk lévő jóérzés és lelkiismeret. Nem a klímaváltozás vagy az ún. szélsőjobboldali, kommunista stb. veszély miatt kellene normálisan viselkedni, hanem azért, mert emberek vagyunk, és mert fontos számunkra a hely, ahol élünk, szűkebb és tágabb értelemben egyaránt, és a közösség, amelyben élhetnénk. És ehhez nem kell feltétlenül zászlót ragadni, jelmondatokat cipelni vagy konferenciákat tartani, egymás torkának esni majd látványosan megbékélni: elég, ha egy kicsit jobban odafigyelünk egymásra, a környezetünkre. Tudom, tudom, demagógia. De tény, és az összefüggések tagadhatatlanok. Szeretjük a dolgokat úgy kivetíteni, hogy mi nagyon jók vagyunk, és ami rossz bennünk, azt másokra hárítjuk. Azt mondják, a haldokló előtt lefut az illető egész élete, mindenestül. Akkor már jobb, ha még életünkben megpróbáljuk egészben látni magunkat és a dolgokat. Szőröstől-bőröstül, jón s rosszon innen és túl. Mert odaát már késő lesz, ha egyáltalán.