Márait olvasni mindig megnyugtató, azt érzi az ember, hogy minden látszat ellenére rend van a világban, de most nem akarunk itt erkölcsi tőkesúlyról és hasonlókról beszélni, mert ezzel meg is sértjük a magyar szellemi élet egyik legkiválóbb elméjét, hisz ő elsősorban író, nem pedig egy posztaments, amelyre arany betűkkel vésték fel a tisztesség szót.

Persze, Márairól elsőre a tisztessége ugrik be, utána a legtöbb embernek a Gyertyák csonkig égnek című klasszikusa, és csak kevesek említik a szerző neve hallatán az Ítélet Canudosban regényét.

Ez a kevésbé ismert regénye először 1970-ben jelent meg, melyet két éven keresztül írt. Talán meglepően hosszú időnek tűnik ez a két év, hisz Márainak könnyen ment az írás, viszont a canudos-i történethez nagyon sok jegyzetapparátust kellett mozgatnia. 

Naplójában már egy évtizeddel korábban említi a mű alapjául szolgáló Euclides da Cunha kötetet, már akkor sejteni lehet, hogy a szerző valamit kezdeni fog ezzel a parabolisztikus történettel. Nyilvánvalóan Márait motiválták az 1968-as események is, az „európai anarchia”, a szektás-hippis korhangulat. Utószavában hivatkozik egy „grafittóra”, a „Legyetek realisták, követeljétek e lehetetlent”- falfirkára. A regényben is utal a falfirkákra rá: a katonák obszcén feliratokat firkáltak fel mindenhová. 

Canudos nyilvánvalóan történelmi parabola. A regény egy brazil szekta elleni véres hadjárat történetét történetét beszéli el, de mindenki tudja: a szabadságjogaitól megfosztott népben a kelet-európai országokra ismerhetünk.

A mű refelxió Euclides Cunha-kötetére, aki feldolgozta a véres leszámolás történetét, de a naturalisztikus és mégis költői szövegből kiérezzük Márai világháborús tapasztalatait is. Az Ítélet Canudosban nem öncélú dokumentumregény, a mű tele van kiszólásokkal, elmélkedésekkel, jól eldolgozott korfestő elemekkel…. „Mindenkinek olyan háborúja van, amilyen éppen kijut neki. Végül is egy vizes hordóban éppúgy meg lehet fulladni, mint az Atlanti-óceánban…”


A polgáríró Márai részben reflektál a diákmozgalmakra is, hisz Canudos egy afféle hippi kommuna, ahová kivonult 8000 ember egy szektavezér hívószavára, hogy új életet kezdjen az ún. civilizáció ellenében. A brazil hatóságok nem nézték jó szemmel a romantikus szekta Új Jeruzsálemét, és tíz hónap alatt a reguláris hadsereg véres harcok során lemészárolta a kor nonkonformistáit.

Márai teleírja a könyvet humanista aforizmákkal, de legérdekesebbek persze a háború utáni Európára utaló finom észrevételei, esszészerű beszúrásai.
A regény moralista hitvallás a szabadságról, az emberi méltóságról, a rombolás és a pusztítás hiábavalóságáról.