1985 márciusában, az akkor még működő Váci utcai Fotógalériában, a Bálint Annáról és bubájáról készített képet szerettem volna megvásárolni édesanyám ötvenedik születésnapjára. A gyönyörűen, tisztán laborált kópia ott is volt, de valamilyen véletlen folytán hiányzott róla a szerző aláírása.
Akkor még nem ismertem személyesen Korniss Pétert, el sem tudtam képzelni, hogy akár egy dedikálás erejéig is a közelébe jussak, így letettem az ajándékozás eme formájáról.Kár volt, hiszen jó helyre került volna a fotó, s bánom azért is, mert Korniss munkássága is jelentős szerepet játszott abban, hogy Erdélyt új utakon járhassam. S most, hogy én lettem ötven éves, Péter – jelképesen bár – engem lepett meg ezzel a felvétellel…
Az első kép Moldvában, Lészpeden, egy nagyon szegény, középkori állapotokat idéző faluban készült 1973-ban, s rövid idő alatt jellé, a csángó madonna ikonjává vált.
Idén áprilisban majd’ kétezer kilométert autózott a fotográfus, hogy újra lefényképezze a nagymamává érett anyát, s felnőtt fiát – kezükben a régi fotóval.
Nem túl eredeti gondolat, hiszen elég gyakran foglalkoznak a fotográfusok a múló idő problematikájával, sok-sok variációt láthattuk már erre a témára is. Kicsit bosszanthat is bennünket, hogy ismét kiszúrják a szemünket valami elcsépelt dokumentarista trükkel, de… És itt ez a fránya „de”!
A két expozíció között eltelt harmincöt év alatt megváltozott a világ, de maradtak állandóságok is. Józsi szép szál, erős férfi lett, megnősült – láthatjuk ujján a karikagyűrűt –, városi, „nadrágos” emberré vált, Bálint Anna levetette viseletét, gyári pulóvert húzott, kendője is olcsó tömegtermék már. Arca kikerekedett, ráncai elmélyültek, de büszke szemei, s a szája szögletében bujkáló mosoly a fiatal asszonyt idézik. A nőt, az örök édesanyát, aki örömmel mutatja meg a világnak az ő legféltettebb kincsét. Akkor bubáját, most felnőtt fiát. Akkor gyermeke mögé bújt, most őt óvja a fiú, aki ugyanolyan bizalommal néz a kamerába, mint évtizedekkel ezelőtt. Érezzük, tudjuk, a régi kép, melyen keresztül összekapaszkodnak, csak szép emlék számukra, kettejük között a szeretet a híd.
Ez a két ember nem akarja utolérni a világot, egyelőre távol van tőlük a zaj. Még boldogok.
A fotográfus hírt hozott róluk, s üzenetet tőlük.