Az olvasottság nem publikus.

Kultúrpart

  •         
  • Film
  • Színház
  • Irodalom
  • Zene
  • Tánc
  • Folk
  • Képző
  • Podcast
  • Videó
  • Gyermek
  • Produkció

Kultúrpart

  • Film
  • Színház
  • Irodalom
  • Zene
  • Tánc
  • Folk
  • Képző
  • Podcast
  • Videó
  • Gyermek
  • Produkció
Labamba és jeges fürdő Péterfy Borival

Labamba és jeges fürdő Péterfy Borival

Kultúrpart a szerző friss bejegyzései 2008. 12. 01.
JODOKCELLO, a svájci crossover csellista Budapesten
2025-05-09 10:47:20

Jodok Vuille - ismertebb nevén JODOKCELLO - a klasszikus crossover új szenzációja, aki most először jön

Szárnyakat adni a jövőnek
2025-05-08 18:00:00

Folyamatosan eleget téve az egyre bővülő nemzetközi érdeklődésnek is, a MÁNE a hazai közönségre

Új előadással varázsolta el a gyerekeket az Etnofon Zenei Társulás
2025-05-07 18:00:00

A MÜPA színpadán bemutatott zenés irodalmi utazás ezúttal az általános iskola alsó tagozatosainak szólt –

Két hangon
2025-05-07 09:57:00

A Várfok Project Room következő kiállításaként két generáció, két médium és két világ mégis egy, az

további bejegyzések a szerzőtől »

Főszerepet játszik a Nemzeti Színházban, énekel a saját zenekarában. Sokoldalú és tehetséges művész, aki nem szeretne rossz kompromisszumokat kötni és tartja a saját underground bástyáit. Péterfy Borival beszélgettünk.

Fotó: Merényi Dávid
Pár napja volt az Oresztész című darab bemutatója. Milyen volt, hogy élted meg?
- Nehéz volt. Nekem nagyon új volt a szituáció, ez tényleg egy más típusú munka, mint amihez én szoktam a Krétakörben. Egyébként nagyon jó volt a Robival így megismerkedni és együtt dolgozni. Nyilván, amiért ő engem odahívott, az működik is az előadásban. Lehet, hogy nem mindenkinek csúszunk le a torkán, valóban egy más típusú színjátszást képviselünk és gondolom ez nagyon megosztja a nézőket. Szerintem ez mindenképpen tudatos Alföldi részről, mint ahogy az is, hogy a Jég című előadás nyitotta meg az ő igazgatói éráját. 

Olvastad a kritikákat a darabról?
- Igen. Egyébként nem mindig szoktam, de most érdekelt, mert ennek az előadásnak a megmérettetése a kritikai fogadtatása volt. Nagyon sok irányból volt terhelt ez az előadás. Rába Rolandnak és nekem ez volt a bemutatkozásunk a Nemzetiben, mindkettőnket Alföldi Robi hívott, úgyhogy többszörös bizonyítási köre volt ennek a bemutatónak. Elég jó kritikákat olvastam, de akadtak rosszak is; bár azok fórumbeszólások voltak. Ezt a névtelen gyűlölködést nem könnyű megszokni. 
Fotó: Merényi Dávid
Nehéz meghozni a döntést, hogy elvállalod Alföldi Róbert felkérését? Nagy dilemma volt?
- Nagy, sokat gondolkodtam, hogy érdekel-e engem ez a fajta színház, ahol készülnek sorra a darabok, igazából ki tudja miért…Tényleg van egyfajta gyár jellege. Olyan munkához vagyok inkább szokva, ahol komoly előtörténete van annak, hogy miért készül el egy előadás és a játék közös célja az egész társulatnak. Itt pedig mindenki csak saját magáért felel. 

Ezt lehet úgy értelmezni, hogy kevésbé erősnek, összetartónak érzed a társulatot?
- Ezt a szót, hogy társulat, nem tudom használni a Nemzeti Színházzal kapcsolatban. Eleve egy kőszínházban sok minden más. Számomra a társulat azt a típusú közös munkát jelenti, amikor valóban együtt is születik egy előadás, közös üggyé tud válni egy előadásnak az elkészülése. Mi a Krétakörben ezt csináltuk. Mindenki képessége és tehetsége szerint beletette a saját tudását és kreativitását az egészbe. 

Sajnálod, hogy vége van a Krétakörös korszaknak?
- Egyfelől sajnálom, másfelől viszont nagyon izgalmas dolog a változás. Csak az a kérdés, hogy hova vezet. 

Milyen érzés a Krétakör után a Nemzeti Színház színpadán állni?
- Teljesen más. Érdekes. Nagyon sok a tehetséges fiatal, akiket nagyon szeretek. Úgy érzem magam, mint egy új iskolában, ahol új barátaim vannak.
Ami nehéz, az az, hogy hatalmas a színpad és borzasztó az akusztika. Az első sorokban ülőknek túl hangos vagy, a hátsó sorokban alig hallanak. Ennek nem lehet megfelelni. Ez ráadásul pont a bemutató előtti utolsó héten a legnehezebb, akkor megyünk ki a próbateremből a színpadra. Több előadás is elvérzett már a Nemzetiben emiatt. Szerintem erre a színpadra egy külön stílust kellene kitalálni. Abból a szempontból viszont élvezem, hogy nem játszottam még ekkora színpadon és nagy kihívás egy ilyen arénát beordítani. 

A Jég című előadásban egy prostituáltat alakítasz a színpadon és elég durva jelenetek is vannak a darabban. Mi győz meg arról, hogy elvállalj egy ilyen szerepet?
- Igazából nem volt kérdés, hogy ez a darab ilyen lesz. Olvastuk a regényt, tudtuk, hogy miről szól, megkerülhetetlen benne a meztelenség és a fizikai bántalmazás. Ha az ember jó partnerekkel és jó rendezővel dolgozik – és a Mundruczó Kornél ilyen - akkor nem kérdés, hogy mindent megcsinál. Én bármit megcsinálok, ha bízom a körülöttem levő emberekben. Nyilván, ha majd én is arra a sorsra jutok, hogy színházi iparosként kell dolgoznom, mint színésznek és olyanokkal is dolgozom, akiket nem én választok meg, akkor biztos lesznek viták, hogy mit és mennyit akarok a színpadon megcsinálni. Egyelőre nagyon szerencsés voltam és 90%-ban olyan tehetséges emberekkel dolgoztam, akiknek maximálisan bízom az ízlésében és az értékítéletében. 

A színház mellett a zene is jelen van az életedben. A Péterfy Bori & Love Band első albuma nagy siker, koncertezel, rajongói leveleket kapsz, dedikálsz. Hogy éled meg ezt a jó értelemben vett őrült érdeklődést és rajongást magad körül?
- Mindenképpen jó érzés. Aki ilyen pályára megy, az valamennyire exhibicionista és kellően hiú, a sikernek mindenki örül. Csak tudni kell tartani a határt. Ha valakinek forog a neve, akkor rögtön rárepül ez a borzalmas, ízléstelen világ és megpróbálj megszerezni magának: ezt reklámozd, azt áruld, menjél ilyen show-ba. Ezekre meg kell próbálni nemet mondani, bármennyi pénzt kínálnak. Néha azt gondolom, hogy csak magammal tolok ki ezzel, de egyelőre még így érzem jól magam és tartom az underground bástyáimat. 

A zene vagy a színház élvez elsőbbséget?
- Régebben mindig a színház volt az első, főleg azért, mert a Krétakör mellett tényleg nem volt idő másra. Egy időre ki is szálltam az Amorf Ördögökből, mert nem fért bele más. Most próbálom együtt, párhuzamosan csinálni a kettőt. 

Sajnálod, hogy kimaradt az életedből a főiskola? Nem érezted soha ennek hátrányát?
- Nem, egyáltalán nem. Az egy elég furcsa időszak volt, amikor a Krétkörrel már nagyon komoly sikereink voltak külföldön is és itthon még mindig kaptuk az „alternatív” jelzőt. Ezen sokat nevettünk, mert a világban ez sehol nem kérdés, hanem megnézik azt az embert, aki mutat valamit és megmondják, hogy ez jó vagy nem. Ez nem a papírtól függ. Annyira abszurd gondolkodás, hogy ezt papírhoz kötik. 

Művészcsaládban nőttél föl: dédapád Áprily Lajos költő, műfordító; nagyapád Jékely Zoltán író, költő; édesapád Péterfy László szobrász. Milyen útravalót kaptál egy ilyen családban?
- Ez csak jót adhat az embernek. Ebben a közegben nagyon védetten nőttem föl és amikor kikerültem a világba, akkor rájöttem, hogy az a mérce, ami szerint én élek, az a kisebbség mércéje. Ami nekem evidencia, az a világban alapvetően nem az. Ezzel nem volt könnyű szembesülni. 

Egy korábbi interjúban kívülállóként, „outsider”-ként jelllemzed magad. Miért?
- Ez szerintem a személyiségemből következik, meg abból, hogy két dolgot csinálok intenzíven és párhuzamosan, ezért tudok libikókázni. Jól lehet játszani ezzel. Nem ülök nyakig egyik pocsolyában sem, hanem egyikből a másikba ugrálok. 

Milyen új feladatok várnak Rád?
- A színházban nagyon várom a másik darabnak, az Amalfi hercegnőnek a próbáit Balázs Zoltán rendezővel, közben persze megy az Oresztész és a Jég. A zenekarral pedig készülünk az előszilveszteri nagy koncertünkre, ami a Millenárison lesz december 30-án. Két előzenekarunk is lesz: Nemjuci és a Hangmás.

tovább
Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
Színház Zene

Ajánlott bejegyzések:

  • Indul az Ördögkatlan Indul az Ördögkatlan
  • Idén is lesz Örkény Kert! Idén is lesz Örkény Kert!
  • Forradalmi színházi esttel nyitott az újonnan alakult Erkel Színház Forradalmi színházi esttel nyitott az újonnan alakult Erkel Színház
  • Kárpát-medencei népek élő hagyománya a Zeneakadémián Kárpát-medencei népek élő hagyománya a Zeneakadémián
  • Ideje van a fénynek – A Baltazár Színház és az Artus Stúdió közös előadása Ideje van a fénynek – A Baltazár Színház és az Artus Stúdió közös előadása

A bejegyzés trackback címe:

https://kulturpart.hu/api/trackback/id/tr607836900

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tovább a Facebook-ra

A Kultúrpartot 2024-ben a Magyar Művészeti Akadémia támogatta.

mmalogoc_1_ketsoros.jpg

Legolvasottabb

  1. Megdöbbentő fotók a néptelen fővárosról
  2. Top 10: ezek a legjobb szerelmes filmek
  3. A 10 legütősebb drogos film
  4. Megjöttek a meztelen hősnők
  5. Meztelenség és anatómia
  6. A forradalom egy holland fotós szemével
  7. A legizgalmasabb fotók 2015-ből
  8. Meztelen fővárosiak
  9. Készülőben a nagy meztelen album
  10. Nézd meg a 48-as szabadságharc hőseiről készült fotókat!

Hírlevél feliratkozás

Kultúrpart Csoport

  • Kultúrpart Produkció
  • Kultúrpart Kommunikáció
  • Rólunk

Kapcsolat

  • Impresszum
  • Partnereink
RSS Facebook Twitter
süti beállítások módosítása
Dashboard