Nem véletlen van ma, december harmadikán a szívátültetés világnapja. Pontosan 41 évvel ezelőtt történt ugyanis, hogy Christiaan Barnard, dél-afrikai sebész a világon először egy halott ember szívét beültette egy élő emberbe.

Magának a szervátültetésnek a gondolata már több évszázados, a 16. században például már próbálkoztak azzal, hogy csatában megsérült embereknél, ha azok elvesztették az orrukat, akkor a felkarból vett bőrrel pótolják azt. Nagy előrelépést jelentett a szervátültetés terén a fájdalomcsillapítás fejlődése és a fertőtlenítés elterjedése, amiben ugyebár Semmelweis Ignácnak is nagy szerepe van. Aztán az orvosok rájöttek, hogy a szervátültetések azért nem sikerülnek, mert a szervezet kilöki magából az új szervet. A hatvanas évekre már azt a technikát alkalmazták ennek kiküszöbölésére, hogy legyengítették az immunrendszert, hogy az ne tudja kilökni az idegen anyagot.

1964-ben egy James Hardy nevű orvos által vezetett csapat Missisipiben egy csimpánz szívét ültette át egy emberbe, a csimpánzszív 70 további percig dobogott még, aztán leállt.

Az első emberből emberbe történő szívátültetést Christiaan Barnard 1967 december 3-án végezte, aki felhasználta Norman Shumway doktor korábbi kutyákon végzett transzplantációs kísérleteinek tapasztalatait.


A világ első szívátültetettjének foglalkozásáról eltérőek az adatok, vannak olyan források, ahol fogorvosként, máshol fűszeresként írnak róla. De az biztos, hogy Louis Washkanskynak hívták, Dél-Afrikában élt és egy 25 éves, balesetben elhunyt lány szívét kapta meg, amivel 18 napig élt. Dr. Barnard következő páciense, Philip Blaiberg élete ugyan már 17 hónappal hosszabbodott meg a műtét által, de az orvosi siker mellett ez a műtét még politikai botrányt is kavart, mert Blaiberg egy fehér ember volt, és egy fekete férfi szívét kapta meg, ami nagyon feldühítette a dél-afrikai apartheidet.

Dr. Barnard folytatta munkásságát, a hetvenes években már a legtöbb betege legalább 5 évig élt a szív transzplantációt követően. A szívátültetéseknél azóta is az ő módszerét alkalmazzák, ma már a betegek 85 százaléka él legalább egy évig az új szívével, de 70-75 százalékuk öt évig is él. A rekordot ezen a téren egy Dirk van Zyl tartja, aki 23 évig élt új szívével. 1994-ben halt meg és műtétjét épp Dr. Barnard végezte 1971-ben. Christopher Barnard 1983-ban ment nyugdíjba és 2001-ben halt meg Cipruson, olvasgatás közben.