Azt megszokhattuk, hogy a magyar popművészet ifjú mesterei egy az egyben megfeleltethetőek valamelyik nemzetközi produkciónak. Nem kivétel ez alól a The Kolin nevű újgazdag aranyifjak legényegylete, akik alapvetően reklámfilmekben való pomádé alakításokból élnek, de úgy gondolták, hogy ami jár az jár, és összerántottak egy Sciccor Sisters-féle buta szériazenekart.

Olyan a zenekar, mintha egy stylist képző metro-szexuális holdudvar lenne, akiknek egy-egy klubtagját valami szerb kamionsofőr rommá verne hólánccal egy agglomerációs luxusdiszkó parkolójában "tenyérbe mászók" felkiáltással.

A The Kolin zeneileg gyakorlatilag értékelhetetlen, klimpírozós, karakter nélküli Sciccor Sisters-nyúlás, zavarba ejtően buta, üres szövegekkel („Jimmy, Jimmy Jaguár”), ahol a „vers”, mint olyan pusztán helykitöltés, mintha egy grafikus a képek alá befolyatott volna pár sor vakszöveget. 

Ez semmitmondó, euro-diszkós pojáca-popban metro-szexuális modor éppúgy hiteltelen, mint a „nagyon édes vagy”-féle modorosság. Persze, lehet ezt a plasztik, video-diszkós nyolcvanas érzést jól is csinálni, az angol, a New York-i vagy éppen a német nu-rave szcéna számos jó példát prezentált már nekünk, de Veszejes Áron által összebuherált kelet-európai szegényház zavarba ejtően ciki, kisstílű variációja mindannak, amit úgy hívunk cool.

A The Kolinból az a finomság, esztrád popos hangszerelés hiányzik, amely Mika vagy éppen a Scissor Sisters sajátja. A The Kolin csak annyit tudott bizonyosan, hogy le akarja nyúlni ezt a zenei szegmenst, mert ez még nincs meg a magyar popban. Persze, nálunk megmarad diszkó-undergroundnak, amit csak mesterségesen, profi PR-ral és Petőfi rádiós és MTV-s jelenléttel lehet ideig-óráig fenntartani. 

Olyan az egész műsor, mintha csak egy demó anyag lenne, mintha hallásból leszedett Scissor Sisters B-oldalakat hallanánk a még korai, demózós korszakukból. Holnapután már senki nem emlékszik rájuk, de azért egy poénnak elment. Köszike.