Hol van már a jó öreg Sárga zsiguli? No és a Nekem senkim sincsen? Jelen esetben nincs mit felemlegetnünk, leszámítva talán a két, Máté Péter örökzöld slágereire hajazó nótát, esetleg még egy, maximum két meghatározóbb dalt. Az Egy éjszaka bohémiában című, új Vad Fruttik lemezre leginkább a kuszaság, a műfajok közötti megmagyarázhatatlan csapongás jellemző.
Aztán egy teljesen újszerű és ismét szerethető dologgal rukkoltak elő a fiúk, hiszen a Nekem senkim sincsen című daluk mind a hazai elektro-, mind az alter szcénában is megállta a helyét, a Petőfi Rádió megállás nélkül sugározta, mi pedig csak ráztuk a fejünket rá.
A Vad Fruttik a 2007-es Sziget és VOLT fesztiválon is teltházas koncertet adtak, és helyet kaptak a VOLT válogatáslemezén az említett Sárga zsigulival. 2007 –ben résztvettek a Duracell Music Maraton országos körútján. Nekem senkim sincsen című számuk angol változatát kiadójuk nevezte a tavalyi Popkomm-ra, és felkerült a Magyar Könnyűzenei Exportiroda 2007-es válogatáslemezére is. Szóval, csak a jó, csak a siker, szép számmal beérkező felkérések, megjelenések, egyre több rajongó.
“Zenénket underground popként kategorizálnánk, mivel több stílusból is merítünk ihletet.” – nyilatkozta ezt Likó Marcell énekes, ám őrült tempóban felfelé ívelő karrierjük közepette egyszer csak megtorpantak, és nem mentek tovább.
Az Egy éjszaka bohémiában című lemez ugyanis olyan, mint amikor valaki egy szuszra akar elmondani valamit, ami sikerül is neki, azonban a levegője elfogy.
A lemez egy furcsa koncepciótlan egyveleg, és mintha mindenből akartak volna egy kicsit, van itt mindenféle műfaj. Az élő hangszerek e lemezen olyannyira előtérbe kerültek, hogy az eddig jellengzetésségeként aposztrofált elektronikus, mély basszusokkal megtűzdelt, erőteljes és karakteres hangzásvilágból csak nyomokban találunk utalást.
Az album utolsó pár dalában ugyan mégiscsak visszatolakszik a számítógép és a billenytű, így legalább két szám van az albumon, amire lábunkkal verhetjük a taktusokat a padlón.
Elleneben az első dalnál, a címadó Egy éjszaka bohémiában hallgatásakor hirtelen azt hihetnénk, véletlen a Bon-bon Swing lemezét tettükbe. A szövegből szerencsére azért hamar következtetni lehet a Vad Fruttikra, és bár nem mindig, nem 100 százalékosan találó, poénos és fergetegesen oda-és megmondó, az élc és az irónia szerencsére gyakran felüti a fejét a szövegekben.
Így vagyunk például az Izabella című dalllal, amelynek szövege valahogy úgy hangzik, hogy "Izabella, te kövér nő, megőrjítesz, te drága", szóval igen, vicces, humoros, aranyos, de nyilván összahasonlíthatatlan a komor, sötét világú, negatív életérzéssel megtűzdelt Úgy fájjal, vagy az egyébként talán legjobban sikerült Kemikáliákkal.
Győrffy Párduc Gyula – billentyű, számítógép
Hock Kid Attila – dob,
Kaszás Kajsee G Gábor - basszus
Kerekes Maci Gergely - gitár
Likó Jackinson Marcell – ének, gitár
Az album arra enged követtkeztetni, hogy a fiúk visszavettek, vagy talán még mindig keresgélik önmagukat. Ez a sokféle műfaj, a sokféle hangulat, a ború és a vidámság, az irónia és a fájdalom megéneklése nem feltétlenül mutat egységes képet, és leginkább nem, vagy nehezen találhatja meg magának masszív közönségét. Hock Kid Attila – dob,
Kaszás Kajsee G Gábor - basszus
Kerekes Maci Gergely - gitár
Likó Jackinson Marcell – ének, gitár
A Hervadó virágok, illetve a Forradalom című, Máté Pétert és a múltat idéző, egyébként műfajukban teljesen jó dalok aztán a végére abszolút megzavarhatják a hallgatót, hiszen a korongon ez nagyjából a negyedik, ha nem az ötödik váltás.
Kemikáliák
Szóval, ne várjunk dübörgő ritmusokat nagyon, sem semmiféle vadságot, illetve, csakis egy csipetnyit belőle. Miután a lemez kellős közepén egy hatalmas törés keletkezett (szándékosan, vagy véletlenül, egyre megy), sajnos az a néhány kerekebbre sikerült ritmus, harmónia és szöveg sem tud már megmozgatni minket. Remélhetjük, csak valami átmeneti zavarról lesz itt szó, és csupán rövid ideig vesztek el Marcellék a ködben, szóval, jó lenne, ha minél hamarabb megtalálnák újra önmagukat. Egyszer már sikerült.
