Valaki Ausztriában egy graz-i magaslaton, egy kicsinyke fürdőszoba csendjében Sokol rádiót hallgat, amin csak a Kossuth rádió fogható. A Négy évszak zenél.

„Antonio Vivaldi Négy évszak című remekműve kiált a táncért. Gyermekkorom óta mozdulatokra, hangulatokra asszociáltam, akárhányszor csak meghallgattam. Tavasz, nyár, ősz és tél: négy elkülöníthető egység az örök körforgásban. A négy évszakot egy-egy férfiszóló jeleníti meg. Korban egymáshoz közel álló - érett - , azonban teljesen különböző mozgásvilágú, iskolázottságú és karakterű táncművészeket válogattam össze a hazai és a nyugat-európai táncéletből. Az előadás multimédiás és képzőművészeti eszközökkel gazdagítva valósul meg, amelyben a tánc, a zene és a képzőművészet valódi szerves, élő kapcsolatban áll egymással.”
Topolánszky TamásÉs akkor Mekk Elekként felkiált: Mekkvan! „Kijöttem s tudtam, mit szeretnék csinálni” - mondta egy fiatal 33 éves táncos. Így született Vivaldi mesterművére a koreográfia ötlete. Igaz, feldolgozták így s úgy, megközelítették balról, jobbról és a szélrózsa minden irányából. Lerágott csont vagy örök mestermű, ami kimeríthetetlen? A vödör most Topolánszky Tamás kezében van. December 11-én és január 27-én este 19.30 órakor a Nemzeti Táncszínház refektóriumában.

Egyszer valaki azt mondta: nincsenek kimeríthetetlen témák, csak témákban kimerült emberek. Ez tökéletesen igaz a nagy mesterek műveire. Talán azért, mert örök érvényűek. Minden emberhez, minden korosztálynak szólnak, bármely korban. Legyen az őskor vagy cyber űrkorszak. Vivaldi Négy évszaka olyan érzelmi skálát fut be, ami a melankóliától a kirobbanó örömig beutazható szuperszónikus sebességgel. Topolánszky Tamást is ez izgatta, saját bevallása szerint születése óta felismerte az ember fejlődésében a dinamizmust s a kérdés az, ez az ív bejárható-e, ha egy táncművész pályája rövid, megtölthető-e igazi tartalommal? Pláne ebben a rohanó világban!

A Négy évszak most négy téma, négy ember szólója - belső utazás. Belső problémákat feszeget a táncművészeten belül. De mégis általános jelenségeket. Tükör, de nem önvallomás. Mindenkori kellemetlen jelenségek, kiélezetten a művészek között s a művészet területén. Exkavátor kell, mélybe hatolni, hogy az ásó kifordítson valami izgalmasan újat. Hogy mi ez a négy téma-lelet? Ezért kell megnézni.

Dinamikus kortárs tánc, esztétikájában felismerhetőek a balett és a néptánc hatásai, helyenként akrobatikus elemekkel. A látványt Gyurics Balázs Jonas festőművész képei és Juhos István Putto filmbejátszásai, valamint az izgalmas fénytechnika teszi teljessé.

Topolánszky Tamás, az előadás koreográfusa és egyik táncosa a Szegedi Kortárs Balett alapító tagja, majd tíz éven át vezető táncosa, 2001-2006 között a Grazi Operaház balett-együttesének, a Tanz Graznak szólistája volt; Austrian Youth Ballet állandó koreográfusa és gyakorlattartó mestere, az Experidance Román Sándor Tánctársulatának táncmestere, a Magyar Táncművészeti Főiskola óraadó modern tánc-tanára. Nívó-díjas, 2008-ban pedig az állami Harangozó Gyula-díjjal tüntették ki.

Társai közül, akikkel az előadást létrehozta, Kalmár Attila 1990 óta szintén a Szegedi Kortárs Balett, néhány éve pedig Bozsik Yvette társulatának szólótáncosa, Harangozó Gyula-díjas; Boda János néptáncosi pályafutását követően az Experidance vezető táncosa, majd a szolnoki Szigligeti Tánctársulat vezetőjeként és koreográfusaként dolgozott; Katona Gábor pedig a Budapest Táncegyüttes, majd a Közép-Európa Táncszínház művésze, Harangozó Gyula-díjas.