Kocsis Zoltán Kossuth-díjas zongoraművész és karmester kétszer, csütörtökön és pénteken vezényli Lisszabonban a Gulbenkian Szimfonikus Zenekart a Gulbenkian Alapítvány nagy hangversenytermében, ahol a múlt hét végén zongoristaként hallhatta a portugál közönség.
A Gulbenkian Zenekar Kocsis Zoltán vezényletével Liszt Ferenc négy, a karmester által zenekarra alkalmazott zongoradarabját játssza, majd elhangzik Wolfgang Amadeus Mozart 23., A-dúr zongoraversenye Kocsis előadásában és vezényletével, valamint Bartók Béla Táncszvitje és Kodály Zoltán Galántai táncok című darabja.Kocsis Zoltán a múlt hét végén két alkalommal is nagy sikerrel játszotta el Bartók Béla I. zongoraversenyét, amelyről a Público című portugál napilap az írta, hogy a magyar zongoraművész, Bartók Béla zongoradarabjainak kiemelkedő előadója, példásan tolmácsolta a darabból sugárzó energiát. A zenekar megfelelően kísérte a művészt, de érezhetően alacsonyabb színvonalon - írta kritikájában a Público. Kocsis Zoltán lisszaboni szerepléséről a portugáliai magyar nagykövetség tájékoztatta az MTI-t.
A magyar muzsikusról rövid életrajz is megjelent a Gulbenkian Alapítvány honlapján. Az ismertetés szerint Kocsis a világ zenei életének egyik legnagyobb alakja, rejtélyes, ragyogó személyiség, pianista, karmester, kamarazenész, komponista és zenei átiratok készítője.
A Gulbenkian Zenekart 1962-ben hozta létre az azonos nevű alapítvány. Repertoárjukon XIX. és XX. századi szerzők művei szerepelnek. Olyan művészek játszottak velük, mint Isaac Stern, Misha Maisky, Ivo Pogorelic és Makszim Vengerov. A zenekar művészeti igazgatója és karmestere Lawrence Foster, Kocsis vendéglátója.
A Gulbenkian Alapítványt - amely művészeti, oktatási és szociális feladatokat is ellát - 1956-ban jegyezték be, egy évvel azután, hogy Lisszabonban meghalt az alapító, Calouste Sarkis Gulbenkian.
Gulbenkian 1869-ben született a törökországi Üsküdarban, Isztambul egyik ázsiai kerületében örmény kereskedő- és bankárcsaládba. Londonban a török portát képviselte, majd Párizsba költözött, 1942-től haláláig, 1955-ig pedig Lisszabonban élt.
Gulbenkian még életében hatalmas gyűjteményt hozott létre könyvekből, kéziratokból, festményekből, szobrokból és más művészeti tárgyakból. Az alapítvány lisszaboni múzeumában ez a gyűjtemény is látható.