Az emberfiának olyan érzése van, mintha szügyig járnánk a nyolcvanas években. Ugyebár akkor is track-korszakot éltünk, a menő diszkós a króm TDK-ra felhúzta ’85 júliusának nagy euró-diszkó slágereit, hogy ne csak Lacoste pólóval és RITT farmerrel virítsunk, hanem a legmenőbb Bad Boys Blue - és Sabrina-slágerekkel.

Az iPod-korszakban a tinik már azt sem tudják, hogy mi az a CD-formátum, csak trackeket ismernek, előadókat nem. Hogy mi emlékeztet még a nyolcvanas évek közepére? 

Nos az, hogy a popelőadók egy nagy innovációs spartakiádon vesznek részt. Ki adja ki az első magyar pendrive-formátumú lemezt? Nos, a Belga, de már a The Kolin egy promóciós pendrive-al, melyen dalok és sajtóanyagok voltak. De kereskedelmi forgalomba hozott magyar zenei pendrive a Belga innovációja. Tiszta nyolcvanas évek. Akkor is megmérkőztek a zenekarok. Az LGT készítette az első óriás kislemezt (maxi single-t), Vikidál Gyula 1985-ben állt elő először egy speciális vágású, csúcstechnológiát bemutató szólólemezzel, stb. 

A Heaven Street Seven tette fel először az üzletekben is megvásárolható új lemezét a megjelenős előtt néhány héttel a netre kishazánkban, Prince után szabadon a KFT is újságmellékletként jelenteti meg új albumát.
A Leg-leg-leg játékban most a Belgát vesszük elő. Azt írják a CD dobozba pakolt kis fotóalbum második oldalára, hogy a pendrive jobb, mint egy újraírható CD.
Nem tudjuk, de egy számítógép azért szarabbul szól, mint a hifibe berakott másolt lemez, persze nyilvánvaló, hogy a jövő a pendrive lesz. 

Mivel a Belga számára a 2008-as év a koncertekről szólt, logikusnak tűnt, hogy előálljanak egy live-lemezzel. Logikusnak, meg nem is. Egy élő album ugyanis jórészt azoknak a zenekaroknak áll jól, akik virga muzsikusokból állnak, és a dalok új értelmezését ajánlják szeretteiknek, az ő drága közönségüknek. A Belga alapvetően produceri munka, Titusz összehegeszti a hangulatfestő zenéket és dögös alapokat a fiúk szövegeihez. Most viszont bebizonyítják, hogy igazi zenekari produkciót nyújtanak a hiphop nemzet állampolgárainak.

A jó hangulatú koncertfelvételt főleg a rajongóknak ajánljuk, mert nem minden szöveghely érthető tisztán, viszont a Belga-függők úgyis kívülről tudják az összes számot. Igazuk volt a fiúknak, hogy koncertfelvételt is ki akartak adni, hisz egy Belga bulin az igazi. Intellektuális Mikroszkóp Színpaduk csak akkor él igazán, ha duruzsol a közönség, ha nyögdécselnek az MC-k, ha Titusz túltekeri itt-ott a potikat, szóval, ha élet van a dologban.

A kétórás koncert természetesen slágerparádé, a fordítva sorjázó dalok (a 21-es sorszámú Nemzeti hiphop az első dal) jó hangulatúak, Titusz nem egy számot újragondolt, tehát van létjogosultsága a cuccnak. Maga a pendrive, mint tárgy nem túl kreatív, gyakorlatilag olyan, mint egy félbevágott flopy lemez, vagy egy telefonkártya. Más zenekari pendrive-ok figurálisak, ez viszont meglehetősen statikus. Még szerencse, hogy a lényeg a tartalmon van, és nem a külsőségeken. 

A fotóalbummal kiegészített csomag remek szuvenír a rajongóknak. Ha karácsonyra jelent volna meg, lehetett volna fenyődísz-forma pendrive, és el is szabadulhat a képzelet, nyílván a figurális formátumnak mások a gyártási költségei, de – Zorán szavaival élve – nekünk így is jó. És tényleg.