A Nagytétényi Kastélymúzeumban kísérletező-kedvű kortárs iparművészek (textil- és üvegtervező, keramikus, ötvös, jelmeztervező, belsőépítész stb.) immár hatodik alkalommal kapnak lehetőséget a kastély termeiben, hogy legmerészebb terveiket megvalósítva karácsonyfákká varázsoljanak fenyőfákat. A karácsonyi kiállítást minden évben egy-egy kamaratárlat kíséri. Ebben az évben Mátrai Erik képzőművész kap lehetőséget alkotásai bemutatására.

Mátrai videó-installációi és egyedi videó-ikonjai sajátos high-tech világ, egyben évszázadok hagyományán alapuló művészeti, képi gondolkodásmódot rejtenek.
Archaikus és modern, hagyományőrzés és a legmodernebb művészeti technikák és stílusok keverednek a kastély falain belül. Vajon hogyan lehet méltósággal őrizni a tradíciót, és hogyan emelhetők be a hagyományos értékek a mai, technika-orientált világunkba? Megférhetnek-e egymás szomszédságában a több száz évre visszatekintő kézműves tárgyak, a kortárs iparművészek díszeivel és Mátrai Erik csúcstechnológiát alkalmazó modern, meditatív „táblaképeivel”?

A szellemi és művészeti élet minden területén visszatérő jelenség, hogy a klasszikus hagyományok beépülnek a modern művészetekbe. Erről a folyamatról szólaltatjuk meg a társművészetek ismert szereplőit december 13-án tartandó beszélgetésünkön. A beszélgetésen részt vesz: Bozsik Yvette, táncos, koreográfus; Csík György, díszlet-és jelmeztervező; Lackfi János, költő; Márta István zeneszerző, az Új Színház igazgatója és Mátrai Erik képzőművész. A beszélgetésen szaxofonon közreműködik: Vázsonyi János. Moderátor: Koch Judit, művészettörténész.

Mátrai Erik videoinstallációi és egyedi videoikonjai különös high-tech világ, ugyanakkor évszázadok hagyományán alapuló képi gondolkodásmódot rejtenek. Ismerős jelek, hangok és szimbólumok, szokatlan burokba ágyazva. Szembetűnő párosítás. A kiállítás alapvető tematikája – kapcsolódva a karácsonyi ünnepkörhöz is – szakrális, mint ahogy a művész munkáinak jelentős része kötődik vallásos, keresztény gondolatkörhöz. Mindez a művész mindennapjaiból táplálkozik, saját vallásos hitéletéből, ugyanakkor korántsem tekinthető – saját bevallása szerint sem – egyházi illetve keresztény művésznek, a fiatal alkotó œuvre-jében éppúgy helyet kapnak az őt foglalkoztató világi témák.

Legtöbb műve személyes élményen alapuló inspiráció. Művészetében folyamatosan visszatérő elem a morajló vagy csendben hullámzó víz, tenger, mely több esetben a mű alaptémájának eszköze, ugyanakkor a tudatot szándékosan lenyugtató, átalakító, meditációt elősegítő többletélmény is egyben. Barracasi mise (2004) című video-oltára, a hagyományos, három részből álló oltár, triptichon formai felépítését követi - írja Reichart Dóra művészettörténész.

A folyamatos változásban álló tengeri hullámzásban, tükrözésekkel a kereszt motívumát kirajzoló lüktető látvány egy kis spanyol faluban, Barracasban nyert inspiráción alapul. A kis valenciai falu templomából kiszűrődő rögzített finom énekhang és a vetített képek teljes összhangban nyújtják az összetett élményt, mely a hang és kép együttes érzékelésével juttatja el a szemlélőt egy különös, transzcendens szférába. Felforgat, megállít, magába szív majd megnyugtat, hasonlóan a kiállított kisebb méretű Felhő-videóhoz (2006), mely víz helyett a tekintetet az ég áramlatai felé irányítja.

A képek által közvetített, meditációt elősegítő, látomásszerű alkotások nagy hagyománnyal rendelkeznek, ugyanakkor ezeknek hatása az egyre hangosabb, erősebb ingereket megkövetelő világunkban már alig-alig kimutatható. Mátrai saját korának legmodernebb technikájához nyúl, mellyel a lehető legfinomabban, ugyanakkor hatásosan szólítja meg a műveit „érzékelő” közönségét. Alkotásai között különös szerepet kap az általa kidolgozott „video-ikon” műfaja. Megtartva az ősi formátumot, kisméretű LCD monitorokon jelennek meg előttünk a képek, melyek sok esetben - reneszánsz remekművek parafrázisaiként - ismert kompozíciókat vagy legalábbis alkalmazkodva az ikonográfiai tradíciókhoz, hagyományos mintákat hoz létre. A kis monitorok ugyanakkor nem csupán rögzített képet vagy mozgó videofilmet közvetítenek, ennél sokkal összetettebb látványt nyújtanak.

A kosztümös alakok műteremben felvett mozdulatsorai mellett, a háttér és táj különböző időben és térben rögzített képsorai állnak össze montázsszerűen, melyben naturális ábrázolás helyett szaggatott, apró mozgások végtelenné, időtlenné, látomásszerűvé változtatják az ismert képtípust. A kiállításon szereplő Angyali üdvözlet (2005) Mátrai egyik korai video-ikonja, melynek előképet több Fra Angelico „Annunciatio” kompozíció is példát szolgáltat a 15. század közepéről. Mátrai „ikonjain” a szerepeket barátai, családja, olykor saját maga vállalja fel, a hátteret több esetben az őt körülvevő környezet nyújtja, mint a bükki erdő és táj. A kiállított ikonon Mária alakját felesége ölti magára, a reneszánsz loggiát a Képzőművészeti Egyetem neoreneszánsz árkádsora helyettesíti.

Az itáliai Quattrocento művészete több irányból is inspirációul szolgál. Epres Madonna (2000) című alkotása az ismert ikonográfiai elemek mellett konkrét motívumot is kölcsönöz, így Piero della Francesca által Urbino hercege megrendelésére az 1470-es években festett tábláján Mária alakja felett függő strucctojást. A strucctojás Mária szüzességének szimbólumaként azon a hiedelmen alapul, mely szerint a tojásokat maga a nap fénye kelti ki, utalva a Szentlélek által való fogantatásra. Az eper vagy szamóca, egyszerre virágzó és termő tulajdonságában hordozva jelent Mária szimbólumot. Hagyományos ikonográfia UV fényben.

Első pillantásra valóban szokatlan, rendhagyó párosításnak tűnhet a tradicionális elemeknek napjaink modern technikájával való egyesítése. Ugyanakkor minden kor törekedett arra, hogy – megismerve és elsajátítva korának legújabb technikai ismereteit – kifejezőerejének legjobbját nyújtsa. Ezt jelentette a Kr. u. 2. századnak az enkausztika, azaz viaszfestés, mellyel Egyiptomban élethű, szinte illuzionisztikus portrék készülhettek, vagy a 15. századnak a Németalföldről elterjedő olajfestés, mely Itália számára az Alpokon túlról minden bizonnyal a legnagyobb ajándéknak bizonyult. „A művész kezébe csúcstechnológia való” – állítja Mátrai, és ez a csúcstechnológia az ő kezében megfelelő eszköznek bizonyul arra, hogy az általa választott témák elérjék hatásukat.

A művész három további nagyszabású alkotását „kompakt” verzióban vagy dokumentációként, kis monitorokon láthatjuk a tárlaton. Szentháromság videója, melyben a legelterjedtebb „Trinitas” (Szentháromság) ábrázolás víziószerű képét hozza létre, sűrítve, egy képkocka kiragadásával, „világító doboz” formájában szerepel (2008). Az erdőben fényekkel való játék, ennek rögzítése, többszöri átdolgozása, saját szemének az isteni hármas szimbólumba illesztése transzcendens, időtlen világot teremt. Épp ilyen időtlen, a keresztény tematikához is szervesen kapcsolható Gömb (2007) című alkotása, mely több ezer cérnaszálon függő apró négyzetek sokaságával - UV fényben - az Univerzum távlatait feltáró egységet alkot. Tiszta színnel (2008) című installációja a szombathelyi Szent Márton hétre készült, melyben a szent legismertebb legendájának köpenye, színekben megsokszorozva nyújt vizuális élményt, jelen esetben kis videodokumentáción keresztül.

A hazai kortárs képzőművészetben Mátrai alkotásai önként szolgálnak példát arra, hogyan válhat egy szakrális tematikájú alkotás minden anakronisztikus vonás nélkül progresszívvé, sőt az idő fogalmát megszüntetve, örökérvényű igazságokat feltáró meditatív eszközzé.