Valamikor a kilencvenes években olvastam a Harmadik félidő című ultra-magazinban egy interjút a Ferencváros egyik vezérszurkolójával. Azt kérdezték tőle, hogy melyik az a huligáncsoport, amit még a Fradi ultrái is félnek, de ha ez túlzás, legalábbis tisztelnek. Azt válaszolta a csávó, hogy az egyetlen ilyen banda a rendőrség, nekik ugyanis nem mindig csak a hátukat látják távolodni, mint az újpestiekét vagy a debreceniekét.

És valóban. Arra, hogy melyik az ország legnagyobb számú, legkeményebb és legjobban szervezett bűnözői csoportja az utóbbi évek számos rendőri bűncselekménye enged következtetni. Már nem kérdés, hogy a rendőrség fenntartja-e a közbiztonságot. (A válasz egyértelmű nem.) A kérdés az, hogy a rendőrségi törvénytelenségek mennyire rombolják le a közbizalmat? A "Megvéd-e a rendőr?" formulát egyre inkább felváltja a "Ki véd meg a rendőrtől?" kérdése. Ezt a témát feszegeti A zsaruk becsülete című film is.

Egy rendőrkapitányság és egy család drámája zajlik egyidejűleg a vásznon, ahol többé nem olyannak látjuk a piszkos kezű zsarukat, mint a korábbi évtizedek filmjeiben, például a Serpicoban vagy a Nagymenőkben. Ezek a romlott hekusok nem csúszópénzt tesznek el, cserébe pedig nem néznek oda, ahova nem kéne, ezek a rendőrök a legnagyobb gengszterek egyenrangú üzletfelei, akik a konkurens maffiafőnökre vadásznak, családokat terrorizálnak, üzleteket fosztogatnak, kábítószert forgalmaznak, rabolnak, kínoznak, kivégeznek. Ezek a zsaruk sokkal keményebbek, mint bármelyik bűnözői csoport. Ebben a tekintetben A zsaruk becsülete egyedül a Leon a profira hasonlít. A rendőrségi bűnözés hadura, Gary Oldman pedig ezúttal Colin Farrell.

A film egy rendőrkapitányság és egy család drámája egyszerre. A történet bármennyire is fikció, a rendező nagyon kemény képet fest a new-yorki rendőrség belső állapotáról, míg a társadalmi viszonyok szemléltetése során politikailag imponálóan inkorrekt hozzáállást tanúsít. Fehér bőrű angolszász rendőrök és spanyol ajkú latino bűnözők bizniszei és leszámolásai zajlanak a vásznon. Nem egyszer éreztem azt a film nézése során, hogy az úgynevezett bűnüldözés valójában egy törzsi tipusú szembenállás az állami intézményeket birtokló protestáns többségi amerikaiak és a bevándorolt katolikus mexikóiak között.
Napjaink talán legkiválóbb hollywoodi színésze, Edward Norton és az In Bruges című filmben mindaddig ismeretlen színészi kvalitásait megcsillantó Colin Farrell nem csupán sógorokat játszanak a filmben, de a rendőri hivatáshoz való hozzáállás két élesen szembenálló attitüdjét jelenítik meg. A Tierney-családban a két főszereplő közti átmenet számos erkölcsi stációja megszemélyesül. A Jon Voight által játszott családfő és legidősebb fia, akit Noah Emmerich alakít mindketten annyira féltik a mundér becsületét, hogy egyaránt hajlanak az erkölcsi kompromisszumokra. Persze éppen az efféle kompromisszumoktól lenne érdemes félteni, de mintha ezt egyedül Raymond Tierney (Norton) látná pontosan. A legkisebb fiú kemény dilemma elé néz: Mi a fontosabb? A rendőri hivatás tisztasága vagy a családi összetartás. Apja egész életében ezt a kettőt hangsúlyozta számára.

A zsaruk becsülete egy igen fontos társadalmi szerepet betöltő film, mely nem csupán a rendőri munka szentségének mítoszát oszlatja szét, de erőteljes eszközökkel tár fel egy jól átélhető erkölcsi drámát.