A Brunelleschi kupolája című könyv művészettörténeti kalandregény, melyben végigkövethetjük minden idők legnagyobb, az építés során állványzattal alá nem támasztott kupolájának megépítését. Lehet, hogy most valaki azt mondja, hogy na és, nem jártam a Műegyetemre, hogy lehidaljak a témától.

Nos, nekik azt mondhatjuk, hogy a könyv tele van sok-sok ún. kis színessel, melyek folyamatosan szinten tartják azok érdeklődését is, akik nem részegülnek meg az építészet eseménytörténetétől. 

Ott van például a makettekről írott rész, melyből kiderül, hogy az itáliai mesterek a szemléltetés végett húsz méter hosszú, lakóház méretű makettekkel próbálták elkápráztatni a kor tendereinek kiíróit. (A pályáztatás egyébként már Krisztus előtt 448-ban is bevett szokás volt. Az Akropoliszon létesülő háborús emlékmű megtervezésére az athéni Tanács pályázatot írt ki.)

A könyv külön kis színese a kincsvadászatról szóló fejezet, melyben az antik római kincsekre vadászókról esik néhány szó, illetve az építészekről, akik sok ötletet csentek az akkor még számos helyen meglévő római emlékekből. Kiderült például, hogy Néró császár Aranyházának ebédlőjének mennyezetében vékony csövek rózsavizet permeteztek a látogatókra. Ennek az építménynek is nyolcszögletű a kupolája, mint amilyet a firenzei dómnak...

Ross King minden művészettörténeti kuriózumot, érdekességet beleprésel a könyvébe, csak hogy egy pillanatra se lankadjon a figyelmünk. A Cattedrale di Santa Maria del Fiore (jelentése Liliomos Mária) kupolájának legizgalmasabb tervét Filippo Brunelleschi ötvösmester ismertette a tanáccsal. A vérbeli reneszánsz figura mechanikai zseni volt, összeférhetetlen alak, híres verekedő. 
A kupola építését - melyet ő irányított-, viták, torzsalkodások, emberi tragédiák és fényes sikerek kísérték. 

Igazi kalandregénnyel van dolgunk, melynek díszletezésére sem lehet panasz. Lelki szemeink előtt megjelennek a az ácsolatok, melyekhez hatalmas erdőket irtottak ki, megjelennek a hajóflották, melyek a márványtömböket szállították a helyszínre.
A könyv mégsem csak afféle IPM-stílusú szenzációhajhász időutazás, hanem korrekt művészettörténeti kutatás, mely a reneszánsz eszmeiségével szinkronban népszerűsítő és tudományos művelődéstörténet és áhítatos szakirodalom is.