Peter Brook, a kortárs színház egyik legjelentősebb rendezője 2010-ben lemond párizsi színházának, a Bouffes du Nord-nak igazgatói posztjáról, amelyet 1974 óta tölt be.

A Le Monde című francia napilap hétvégi számában megjelent interjúban jelentette be a 83 éves rendező, hogy színháza jelenlegi zenei vezetőjének, a 43 éves Olivier Manteinek és a 48 éves Olivier Poubelle-nek, számos párizsi befogadó jellegű zenei terem programszervezőjének adja át 2010-ben a Bouffes du Nord vezetését.

"Az idő múlásával régóta keresem, hogyan tudnék szépen visszavonulni" - jelentette ki Peter Brook. A rendező elmondta, hogy a teljes szellemi függetlenséggel működő színháza egyedi státuszt élvez Franciaországban: a helyet évi 150 ezer euróért bérli, de az államtól évi 1,2 millió euró támogatást kap. A színházban működik a Nemzetközi Színházi Kutatóközpont, ahol igazgatói posztról való leköszönése után is tovább kíván dolgozni a rendező.

Peter Brook egy külvárosi, lepusztult és elhagyatott egykori színházépületből Franciaország egyik leghíresebb színházát hozta létre a Bouffes du Nord-ban. A játszóhely megnyitója 1974-ben volt az Athéni Timonnal, s itt játszották az elmúlt harminc év olyan mitikus előadásait, mint a Mahabharata vagy a Carmen.
A Le Monde azon kérdésére, hogy miért nem művészeket jelölt ki utódjául a vezetői székben, Brook azt válaszolta, hogy Joel Pommerat-n és Stéphane Braunschweig-en kívül nem tud megnevezni olyan rendezőket, akik úgy tudnák vezeti a Bouffes du Nord-t, hogy az továbbra is a világon mindenhol játszható előadásokat hozzon létre, és ez a két rendező már máshol igazgató. Brook véleménye szerint Mantei és Poubelle meg fogják tudni tartani a színház jelenlegi dinamikáját, mindketten jól ismerik a helyet, s a rendező kívánságának megfelelően - a színházépület egykori rendeltetése szerint - a zenés előadások és programok erősítését tűzték ki célul. Prózai bemutatók továbbra is lesznek, köztük Peter Brook előadásai, aki rendezőként a társulat tagja marad.

A rendező tervei szerint az igazgatás szimbolikus átadása a 2010-2011-es évadban a Varázsfuvola bemutatóján lesz, ezt Brook rendezi, de a szereposztásról már Mantei dönt. A 2009-2010-es műsortervet még Brook állítja össze az új igazgatók együttműködésével, 2011-től viszont már ők döntenek egyedül a programokról. Peter Brook színházi szenvedélye hétéves koráig nyúlik vissza, amikor családjának megrendezte a Hamletet. Oxfordi egyetemi tanulmányai után már fiatalon a legnagyobb brit rendezők sorába emelkedett: 1947-50 között a Covent Garden opera főrendezője volt, majd Birminghambe szerződött. Modern és szuggesztív rendezései azonnal országos figyelmet keltettek. Az 1950-es és 1960-as években a Royal Shakespeare Company (RSC) Shakespeare-előadásait, a Szeget szeggelt, a Téli regét, a Lear királyt rendezte, újszerű felfogásban. Az utóbbit együttese Budapesten is játszotta, a legendás előadás óriási hatást gyakorolt a korabeli magyarországi színjátszásra.

Az Artaud-féle kegyetlen színház elvei szerint vitte színpadra Jean Genet A paravánok című művét, valamint Peter Weiss nagyhatású darabját, a Marat/Sade-ot. Ez utóbbi szokatlan stílusa sokkolta a világot, s nemzetközi elismerést szerzett Brook számára. 1962-től igazgatta a Royal Shakespeare Company-t (RSC). Gyakran vitte filmre nagy sikerrel színházi rendezéseit, mint például a Jean Paul Marat üldöztetése és meggyilkolása című filmben. 1968-ban jelent meg Az üres tér című színházelméleti műve, amelyben többek között a rendező teremtő erejéről értekezett.

Egy afrikai útja után alapította meg párizsi kísérletező társulatát, s ezzel kivonult az intézményes színházból, munkájának kisebb lett a hatósugara, de a színházi világ így is figyelt minden megmozdulására, értékelte produkcióinak újszerűségét, kvalitásait, s a színház végső lehetőségeit kutató magatartását. Később vendégrendezőként még visszatért az RSC-hez: 1972-ben indult világ körüli hódító útjára, azóta is emlékezetes Szentivánéji álom-rendezése, melynek nézőszáma rekordokat döntött.