Megérkezett a mozikba a Valami Amerika című sikervígjáték folytatása, melyhez egy vadonatúj címadó dal is készült. A film karácsonyra kerül a mozikba, a Valami Amerika című sláger azonban már hetek óta szól a nagyobb hallgatottságú rádiós frekvenciákon.

Amikor először hallottam a Valami Amerika első részének címadó dalát a Bon-Bon előadásában, komolyan azt hittem, hogy egy kemény maffiafilm magyar módra elbaltázott jópofi soundtrackje készült el. A dal szövege ugyanis a szabadversenyes kapitalizmus indulójának is beillene: "Lehet, hogy te vagy, akit kedvel az ég. Azt hiszed önmagában ez is elég, pedig az ösztönöd is kell ide majd, és az a tûz, ami mindig is hajt. 

A lényeg, hogy te vagy az első. Mikor a többiek fékeznek, akkor is tövig nyomod a gázt, mióta tudod: mindig az a jó fiú, aki nyer, hát jól teszed, ha megteszed, amit kell! Hidd el, hogy csak így lehet ez a hely a végén valami Amerika."

Nem hittem a fülemnek. A kontrollálatlan piac és alvilág elvtelen dicsérete hallatszik ki a sorokból. Zavarbaejtő is volt az evolúció szociális jellegének dicséretét hallgatni azoknak a srácoknak a szájából, akiknek jó a szívük, ez a szexepiljük, vagy akik képesek így szólni egymáshoz: "Hé, aranyapám! A haveri kör úgy szép, ha nyel a gigám, ha folyik a sör. Itt mi lesz még?!"

Aztán megjött a Valami Amerika második része s vele Tóth Gabi és Csipa az újabb soundtracken: "Valami Amerika még most is ugyanúgy vár! Itt minden a tiéd, csak vedd el ami jár!" Dettó ugyanaz az ideológia, ami Bon-Bonéknál, gondolom, rendelésre. Úgy vélem továbbá, hogy az a gondolkodásmód, amit ez a két dalszöveg megfogalmaz, nem más, mint a magyar üzleti élet nem létező etikai kódexe. És lassan az egész társadalomé. Ebből a szemléletből következik minden, ami ezt az országot gyalázatos és nyomorúságos hellyé teszi. 
Ebből a szemléletből következik az adócsalás és a feketemunka, a szabadrablás és a szakszervezetek letörése, a kenőpénz és a költségtérités, a mellkasszőrbe gabalyodó fél kilós aranyfuksz és a lefűfészelt kipufogócső, egyszóval az a lakhatatlanul balkáni vadkapitalizmus, ami ebben az országban zajlik. Az "így lehet ez a hely valami Amerika" kitétellel ezért én
személy szerint vitatkoznék is, és egyben javasolnám a Valami Fehéroroszország és a Valami Azerbajdzsán még című dalok felvételét és sugárzását.

Amin pedig végképp el voltam képedve, hogy hogyan kerülnek ezek a tőkeerőtől duzzadó dalszövegek egy jópofi csajos-pasis vígjátékba, amiben egyáltalán semmi, de semmi kemény dolog nem történik. Sehol semmi leszámolás, fegyveres rablás vagy drogkereskedelem, de még csak egy kis strici-biznisz se. Ez lenne a "vedd el, ami jár" világa? Vagy egyszerűen mi magyarok ebben is ugyanolyan arcoskodóak és teljesítmény nélküliek vagyunk, amilyenek a gazdaság területén? Meghírdetjük A sebhelyesarcút, aztán leforgatjuk a Keresd a nőt? 

Maga a második Valami Amerika egy egyébként nem teljesen humortalan vígjáték, sőt helyenként még szórakoztató is, van benne például néhány kifejezetten vicces dialógus. Hazai mércével mérve sajnos ez már valami. Ha nem is valami Amerika. A film legfőbb baja, hogy a poénok jelentős része teljesen kiszámítható. Sajnos nagyon sokszor előfordult, hogy még építették fel a vásznon a humor későbbi forrását, amikor már javában leesett, hogy min fog kelleni majd kilenc másodperc múlva röhögnöm. Már a film első harmadában tudni lehet, hogy ki kinek van párul írva a forgatókönyvben, akivel a végére menetrend szerint össze is jön. Biztos, van olyan, akit ez nem zavar, én speciel kedvelem a meglepő fordulatokat, az ilyenek egy vígjátékban sokszor viccesek is bírnak lenni. Nos ebben a filmben valóban nem történik egyáltalán semmi váratlan, szívbetegeknek ezért kifejezetten ajánlható.

Különben nem ritkaság, hogy amikor egy forgatókönyvíró bajban van téma-ügyileg, saját szakmai közegét írja bele a készülő cselekménybe, így játszódik a film filmforgatáson, esetleg színpadi próbán - akárcsak ezúttal is - s jelennek meg benne azok a szituációk, melyek a valóságban is gyakran előfordulnak. Egy koncertrészlet erejéig még a Tankcsapda is feltűnik a színen, melynek - az egyik legnépszerűbb magyar zenekar lévén - nem tudom elképzelni, mi szüksége lehet arra, hogy egy habkönnyű magyar vígjátékban promózza magát.

Mindent egybevetve a Valami Amerika 2 egy izzig-vérig magyar produkció annak számos hibájával és kevés erényével. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy Bon-Bonék és Csipáék konzumpopos májerkedése ahogy az első rész, úgy a folytatás színvonalát is mélyen alulmúlja.