Lengyel régészek úgy vélik, hogy az észak-lengyelországi, pomerániai vajdaságbeli Kwidzyn székesegyháza kriptájának három sírja a Német Lovagrend egykori nagymestereinek földi maradványait rejti; a feltárások vezetője szerint valószínűleg a hajdani teuton lovagok Európában egyedüliként fennmaradt sírjai ezek.
A három nagymestert - von Orseln 1324-1330, König 1342-1345, míg von Plauen 1410-1413 között állt a lovagrend élén - bizonyos történészek "elátkozottnak" nevezik. Von Orselnt az egyik öccse ölte meg, König a korabeli tanúk szerint mentális betegség áldozata lett, míg von Plauen börtönben végezte, ahová saját rendtársai csukták.
A 2007-ben felfedezett sírok rendkívül egyszerűek. "Ne felejtsük el, hogy a teuton lovagok szerzetesek voltak. Ezért olyan szerények ezek a sírok, nincs bennük semmilyen lovagi páncél, semmilyen ékszer" - mondta a régész.
Ezzel szemben a fakoporsóban elhelyezett tetemeket selyemszövetbe öltöztették - ezek némelyikét arannyal díszítették -, vagyis olyan kelmébe, amely a középkorban csak a legmagasabb rangú személyiségeket illetett meg, ami megint csak azt bizonyítja, hogy a sírokban az egykori nagymesterek pihennek. A DNS-tesztek megerősítették, hogy a halottak életkora megfelel a nagymesterek életkorának. Von Plauen esetében a DNS-teszt azt is kimutatta, hogy a nagymester alultápláltságban szenvedett, amire magyarázatot ad, hogy élete utolsó tíz évét börtönben töltötte.
Wisniewski szerint több más bizonyíték is a régészek elmélete mellett szól: így a székesegyház falán látható freskók, amelyek a három nagymestert ábrázolják, valamint történelmi dokumentumok, melyek szerint von Orselnt és Königet ebben a katedrálisban temették el. A Német Lovagrend a XVI. század elejéig uralkodott a területen.
Wojciech Weryk, a lengyel város fejlesztési és promóciós koordinátora közölte, hogy a maradványokat visszahelyezik a kriptába, egy olyan különleges üveglap alá, amelyen keresztül a látogatók megtekinthetik azokat. "Olyan értékes történelmi lelet ez, amelyet meg kell mutatnunk" - magyarázta.
A Német Lovagrendet 1190-ben alapították, hogy segítse a német zarándokokat a Szentföldön. Később katonai renddé vált, melynek tagjai hagyományosan fehér köpenyt viseltek, mellükön fehér kereszttel. Lengyelországba Mazóviai Konrád herceg hívta be őket 1226-ban, hogy támogassák őt a pogányok elleni harcában. A lovagok megvetették lábukat a poroszoktól és lívektől meghódított területeken, uralmuk alá hajtva a Balti-tenger partvidékét, a mai Lengyelország északi részét. Az önállósult és a lengyel királyságra időközben súlyos veszélyt jelentő lovagrendre végül megsemmisítő csapást mértek az egyesült lengyel-litván seregek a grünwaldi (tannenbergi) ütközetben, 1410-ben.
A teuton lovagok, akik kiváló katonák és építőmesterek voltak, az akkori Európa egyik legkorszerűbb államát hozták létre olyan városokkal, mint Malbork, Torun vagy Königsberg (a mai Kalinyingrad). A XVI. században szekularizálódott egykori lovagi állam később Poroszország, majd a Német Birodalom részeként élt tovább, míg el nem tűnt végleg a második világháború következményeként.
Kwidzynben a lovagok a térség egyik legszebb gótikus katedrálisát építették fel, és püspöki székhelyet hoztak létre.
A teuton lovagok még ma is szerencsét hoznak a 40 ezer lakosú városkának: a három sír révén a turistaútvonalakon kívül fekvő Kwidzyn odavonzhatja a látogatókat. "Kellemes meglepetés és esély számunkra" - fogalmazott Andrzej Krzysztofiak, a város polgármestere, miközben bemutatta "az elátkozott nagymesterekről" szóló könyvet.
