2008 a Biblia éve. Csend van e körül amúgy igen jelentős esemény körül, s a közeledő karácsonyi harangok s csengők, a kecsegtető hitelkonstrukciók pláza-lázának dübörgése közt a keresztény rockot játszó Delirious? együttes verte fel a Városliget csendjét és csordultig töltötte meg a Petőfi Csarnokot.

12 évnyi koncert és 14 album után a Búcsúturné állomása Budapest volt.
Öt fiatal 17 évnyi története, rangos fesztiválok és díjak tulajdonosaiként a keresztény zene térhódítását jelzi világszerte. Európán át az USA piacára is betörve sikert sikerre halmozott, Ázsia és Ausztrália legrangosabb gospel-dicsőítő koncertek résztvevői. 

Tehetség alapon, megawatt és decibel testvérek felépítményén igenis fontos, hogy odafigyeljen a világ rájuk. Hívő zenekarként, sikereik nem általánosak. Nem tudom mennyire oké a hír, hogy Bon Jovi (én nem bírom) előzenekaraként is szerepeltek, s Bryan Adams is kitüntette őket figyelmével s támogatásával.
A kereszténység modern útkeresésének és megújulásának egyik eszköze a társadalom rétegeibe való minél mélyebb integrálódás. 

A felnövekvő fiatal nemzedékek tudatában a csúcsos templom, Isten háza funkciója már réges rég átalakult. A Teremtő mindenütt jelenlévősége, a kereszténység több ezer éves kultúrájának, megújításának eszközei a művészeti szférák gyökeres átalakulását eredményezte. Szerencsésen. Bár ez országonként és kultúránként eltérő, de általánosságban leszögezhetjük, a keresztény hit is pozitív átalakuláson megy keresztül. 

A művészet, mint a hit egyik kifejező eszköze a popzenei piacot is elérte, már ott ahol erről beszélni lehet, ahol a keresztény piac is kialakult, mint például Amerikában. Nem így Angliában, ahol ez nem vált ketté. Itt mindenféle stílusban ki-ki tépheti a húrokat és repesztheti a dobhártyákat, nemre és vallásra tekintet nélkül. Ezért egyáltalán nem szokványos az öt brit fiatal története. 

A dél-angliai Littlehampton kisvároskájának gyülekezetét az élet és vajon-van-e-hit nagy kérdéseibe belegabalyodott fiatalok kezdték látogatni. 1992-őt írunk. Ezekre az alkalmakra Stewart és Martin Smith, valamint Tim Jupp és felesége írt dalokat, s az alkalmakat fémjelző név után, ők is felveszik, mint zenei csoportosulás a „Cutting Edge” nevet. Mivel a fiatalok felfigyeltek, a négy zenész együtt maradt. Két egymást követő album 94 és 95-ben a „Cutting Edge One és Two” meghozza a sikert. 

Hivatalosan 96-tól változik nevük Delirious-ra, miután Martin Smith az énekes túlél egy autóbalesetet és ekkor határozzák el, végleg hogy a zenélésnek szentelik életűket. A 96-os koncertalbum után az átütő sikert a 97-es „King of Fools” hozza, az egyik sláger a „Deeper” a brit listák 20. helyére kapaszkodik, a lemez a 13. helyre. Kétségtelenül szerintem is egy igazán jó album mind prozódiában és dallamvilágában mély. A másik sláger a „History Maker” azóta is minden koncerten elhangzik. Ezt az albumot – a Cutting Edge albumokkal együtt - már az USA-ban is piacra dobták – sikerrel. A kritikusok és a rajongók hamarosan olyan együttesekhez kezdték hasonlítani őket, mint a U2, a Radiohead, vagy az Oasis. 

A 99-es Mezzamorphozis új színeket hoz, s a szakma is elismerően bólogatott a The Guardian és a Melody Maker hasábjain. Bár véleményem szerint a 2000-es Glo (Gloriuos) mindmáig a legjobb albumuk. Nyolc hónapig az eladási listákat vezette. Az „Investigate” és a „Jesus’ blood” méltán népszerűek, a dalok „színe” s kidolgozása valamint hangszerelése kiváló. A 2003-as World service albumról is azóta töretlen slágerek hangzanak fel – itt a Pecsában is - a „Rain Down” és a „Majesty”.